Tom Cruise teljesen elszabadul az év legőrültebb mozifilmjében
Tom Cruise új filmje, a Digger október 1-jén debütál a hazai mozikban. A 64 éves amerikai színész ezúttal egy igazi rohadékot, Digger Rockwellt, a mohó olajmágnás-oligarchát alakítja, aki megjelenésében is eltér a megszokottól: ráncos, túlsúlyos, és ahol nem őszül, ott kopaszodik.
A filmet Alejandro G. Iñárritu rendezte, aki olyan alkotásokat jegyez, mint a Birdman, a Babel és A visszatérő, amelyért Leonardo DiCaprio megkapta első Oscar-díját.
A történet főszereplője egy rendkívül önimádó figura, aki mérhetetlen vagyona ellenére sem képes elviselhető lenni mások számára. Digger rendkívül ragaszkodik a macskájához, amely már a 38. életévét tapossa, amikor először látjuk a filmben. A karakter megalapozásához hozzátartozik, hogy a borderline állatkínzástól sem riad vissza, amikor a céljairól van szó.
Digger meggyőződése, hogy a falig, sőt azon is túl kell menni a győzelem érdekében. Ennek következtében az egyik olajfúró létesítménye olyan globális katasztrófát okoz, hogy még az amerikai elnök is megijed a hír hallatán. Digger mohósága miatt egy hatalmas jéghegy elindul Európa felé, és ha nem állítják meg, sok százezer ember halálát okozhatja.
A jó szatíra ismérve, hogy összezavar és kínos helyzetbe hoz, a Digger pedig ezt maradéktalanul megteszi. Az alapszituáció önmagában annyira groteszk, hogy Tom Cruise olajmágnása nélkül is maximumra tolja a szekunder szégyenérzetet. A film olyan kellemetlen snittekkel is operál, amikor az Egyesült Államok vezetésében azzal viccelődnek, hogy kikérik a jelenlévő nők véleményét, miközben nők nincsenek a döntéshozók között. Iñárritu bátran viccel politikailag nem korrekt dolgokkal is.
Tom Cruise-t felüdülés egy ennyire elborult szerepben látni, és a főszereplő él is a lehetőséggel. Amikor kifogyna a szél a film vitorlájából, Digger karakterének őrülete lendíti előre a cselekményt. A Digger elvont, a modern társadalomra meglepően komplexen reagáló szatíra, amely keretes szerkezetbe van foglalva. A film csavarja az év egyik legnagyobb mozis megdöbbenését hozza el.
Tom Cruise még kettős szerepben sem bicsaklik meg. Hasonló mondható el a Riz Ahmed-féle Ganeshről, az elnök asszisztenséről és tudósáról, aki pipogya alaknak tűnik, mégis állja a sarat az álnok és diktatórikus Diggerrel szemben. A haldokló elnököt játszó John Goodman is megéri a pénzét. Iñárritu ugyanakkor olyan remek színészeket hagyott alig lényeges mellékszerepekben eltörpülni, mint Sandra Hüller és Emma D’Arcy. Egyedül Jesse Plemonsszal nem tudott kiszúrni a rendező, aki néhány perc alatt szinte lopja a show-t, karizmája Tom Cruise-éval vetekszik.
A Digger néha zavaróan közel kerül ahhoz, hogy darabjaira essen, de a fő szál aktualitása, humora és össznépi tragédiája, valamint a remeklő, egyértelműen Oscarra hajtó Tom Cruise tartja össze a filmet. A film eléggé meta, sokkal mélyebbre ás a modern társadalom rákfenéibe, mint azt az ember várná. Helyenként érezni, hogy a megdöbbentési szándék vezette Iñárritu kezét, és nem állt rendelkezésre szigorúan feszes, klasszikus forgatókönyv. Az is elképzelhető, hogy a színészek erősen rögtönöztek, de ha így tudnak improvizálni, egy ennyire elborult, gyomorba vágó társadalomkritikát letenni az asztalra, akkor túl sok panasz nem lehet. A Diggert nyilvánvalóan sokan fogják hangosan utálni, valószínűleg azok, akik nem értik vagy nem akarják érteni, mire ment ki ez az egész játék.
A Digger október 1-jén érkezik a hazai mozikba.
