Senki sem sejthette, mit jelent majd évtizedekkel később ez a fényképre írt mondat
Harmincöt éves lett a Lyukasóra, alapítója, Szakonyi Károly pedig hamarosan a 95. születésnapját ünnepli. A Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezett jubileumi esten régi barátságok, kéziratok és fényképek történetei idézték fel azt az irodalmi közeget, amelyből a folyóirat és Szakonyi pályája is kinőtt.
Egy régi fénykép, néhány kézzel írt sor, több száz nyilvántartott dokumentum és egy folyóirat harmincöt évének emlékei kerültek elő vasárnap este a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A tárgyak mögött azonban újra és újra ugyanazok az emberek bukkantak fel: Gyurkovics Tibor, Hernádi Gyula, Dobai Péter, és mindenekelőtt Szakonyi Károly.
Dobozokban, polcokon és hangszalagokon
A Lyukasóra estjét kettős évfordulónak szánták: harmincöt éve indult útjára a folyóirat, az alapító-kiadó Szakonyi Károlyt pedig születésnapja alkalmából köszöntötték. Az est legerősebb pillanatai akkor születtek, amikor az archívumból lassan előbújt egy több évtizedes irodalmi társaság története.
Török Petra, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgató-helyettese köszöntőjében a múzeum gyűjteményéhez fordult. Mint mondta, egy közgyűjteményben adja magát a kérdés: mit őriz a magyar irodalmi muzeológia nemzeti gyűjteménye a Lyukasóráról és Szakonyi Károly életművéről? A válasz: meglepően sok mindent.
A Lyukasóra első száma 1992 októberében jelent meg. A PIM könyvtárában ma már nemcsak a folyóirat példányai sorakoznak, hanem dedikációk, meghívók, régi rendezvények dokumentumai, és hangfelvételek is őrzik a lap körül kialakult szellemi közeg emlékeit. Török Petra egy különösen személyes dokumentumot is felidézett: az első szám egyik példányába írt dedikációt. „Íme az első szám a tiéd. Köszönöm, hogy segítettél meggyógyulni, hinni, élni, dolgozni” – olvasta fel a sorokat.
A múzeum kisnyomtatvány-gyűjteményében 1993-tól maradtak fenn a Lyukasóra estjeinek meghívói is. A médiatárban beszélgetések felvételei maradtak meg, amelyekben már a kilencvenes évek elején ugyanazokról a kérdésekről beszéltek, mint amilyenekkel egy folyóirat ma is szembesül: szerkesztési elvekről, példányszámokról, utánpótlásról és pénzről.
Két évforduló
A PIM nyilvántartásában több mint négyszáz tétel kapcsolódik Szakonyi Károlyhoz. Előkerült egy kötet Szakonyi személyes bejegyzésével, majd egy bekeretezett fénykép, amely két író barátságának történetét hordozza. A fotót Szakonyi ajándékozta Gyurkovics Tibornak annak hetvenedik születésnapjára. A két író ugyanabban az évben született. A képhez írt néhány sorban Szakonyi azon tréfálkozott barátjával, vajon egyszer ők is megérik-e a hetvenet. A fénykép ma már a PIM művészeti tárának emléktárgyai között van. Gyurkovics Tibor hagyatékát 2022 óta gondozza a múzeum.
Török Petra azt kívánta Szakonyinak, őrizze meg alkotókedvét, kreativitását és egészségét, és maradjon továbbra is része a Digitális Irodalmi Akadémia és a Petőfi Irodalmi Múzeum mindennapjainak.
A Lyukasóra nemcsak múltját ünnepelte. A folyóirat megújult formában folytatódik, az esten bemutatták az újabb lapszámokat, illetve készülő összeállításokat is. Különszám született Rejtő Jenő munkásságáról, a következő időszakban pedig 1956 hetvenedik évfordulója és Albert Camus életműve kerül középpontba. Az utóbbi lapszám az 1956-os forradalmat részben Camus-nek a magyarügyhöz fűződő viszonyán keresztül közelíti meg, és ritkábban látható korabeli fényképeket is közöl majd.
Borbély László, a folyóirat főszerkesztője arról beszélt, hogy szeretnének fiatalabb szerzőket is bevonni, miközben megtartják azt a szellemi közeget, amelyet a lap az elmúlt évtizedekben kialakított. Az anyagi háttér biztosítása nélkül azonban a szándék önmagában nem elegendő.
Az este végén Szakonyi Károly is hosszabban beszélt. Arról kérdezték, mit olvasott fiatalon. Nem Rejtővel kezdte, hanem már korán azokhoz az írókhoz fordult, akik később az ízlését is meghatározták. Kosztolányi, Krúdy, Tamási, Móricz, Veres Péter, majd az oroszok közül Csehov neve került elő. „A könyv nagyon érdekelt. Arra voltam kíváncsi, hogy hogy csinálják” – mondta.
Az esten Szakonyi Károly mellett Réti Attila, a folyóirat művészeti vezetője, Elmer István író, a lap korábbi főszerkesztője, valamint Thuróczy Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos munkatársa is részt vett. Ott volt Varsányi Ferenc filmrendező is, aki a Rejtő Jenő életét feldolgozó Volt egyszer egy regényhős, akit P. Howardnak hívtak című filmet rendezte. Az esten Győrffy Gergely hegedűművész működött közre, a rendezvényt Völgyi Tóth Zsuzsa moderálta.
