Egyedülálló szülők: láthatatlan kihívások a mindennapokban
Egyre több egyszülős háztartás küzd azzal, hogy a támogatási rendszer nem igazodik a valós élethelyzetükhöz. Az érintettek legfőbb nehézségei közé tartozik a betegszabadság alacsony összege, a rugalmas munkavégzés hiánya, valamint a lakhatási és hitelfelvételi akadályok.
A kisgyermekes egyedülálló szülők számára minden egyes betegség komoly anyagi és logisztikai terhet jelent. A gyermek utáni táppénz összege alacsonyabb, mint a felnőtt betegszabadságé, kórházi ápolás esetén pedig még ennél is kevesebb jár, ráadásul 12 éves kor felett már egyáltalán nem igényelhető. Ha a gyermek megbetegszik, a szülő csak saját szabadsága vagy táppénze terhére maradhat otthon vele. Az éves szabadságkeret gyakran nem elegendő az iskolai és óvodai szünetek, az orvosi vizsgálatok és a betegségek lefedésére. Az érintettek szerint nagy segítséget jelentene egy külön extraszabadnap-keret az egyszülős háztartások számára.
A mindennapi életben az egyedülálló szülők gyakorlatilag két műszakot teljesítenek: a fizetett munkát és az otthoni gondoskodást. A rugalmas vagy részmunkaidős munkavégzés anyagilag sokszor nem kivitelezhető, és kevés az ilyen állás. A távmunka és a home office nem kényelmi extra, hanem a fennmaradás feltétele lenne, mégis sok munkáltató – különösen a közigazgatásban – mereven ragaszkodik az irodai jelenléthez. Egy beteg gyermek mellett gyakran nem kimenőre, csupán otthoni jelenlétre lenne szükség.
A lakhatás és a hitelezés terén szintén komoly akadályokba ütköznek az egyedülálló szülők. Papírforma szerint a támogatások egy része járna, a gyakorlatban azonban a bankok kockázatértékelésekor sokan elutasításra kerülnek. A családi otthonteremtési kedvezmény (csok) jár, a kedvezményes hitel azonban már nem. Volt olyan eset, hogy egy gyermek után 600 ezer forintot kapott valaki, utána viszont piaci kamatozású hitelt kellett felvennie, miközben több bank is elutasította, mert egyedülálló anyaként egy babával „kockázatosnak” számított. A támogatási rendszerek átalakulása – a babaváró hitel előtérbe kerülése és a szigorítások – a 40 év feletti egyedülálló nőket gyakorlatilag kizárta a városi otthonteremtési lehetőségekből, így sokaknak szinte csak a falusi csok maradt opcióként.
Az egyedül örökbe fogadó szülők és a donor segítségével anyává váló egyedülállók jellemzően komoly pénzügyi tervezéssel vágnak bele a gyermekvállalásba, a meglévő támogatási rendszer azonban még a magasabb jövedelműeket is nehéz helyzetbe hozza. Egy édesanya elmondása szerint 2,5 éve vett lakást egyedül, hitelre, így annak törlesztője olyan fix kiadás, amelyet a gyedből már nem tudna úgy finanszírozni, hogy a hitel és a rezsi kifizetése után is megéljen. A jelenlegi jogszabályi környezet egyetlen „segítsége”, hogy ha valaki félévesen bölcsődébe szeretné adni a gyermekét, az intézmény köteles őt felvenni. Ez azonban sok anya szerint nem valódi segítség, hanem kényszerpálya.
A segítség hiánya a fővároson kívül még élesebben jelentkezik. Míg Budapesten léteznek az Egyszülős Központhoz hasonló kezdeményezések, vidéken az intézményi gyermekfelügyelet szinte nem létező fogalom. Az érintettek szerint az olyan intézkedések, mint az ingyenes gyermekétkeztetés, a beiskolázási támogatások és a kedvezményes utazási lehetőségek kiterjesztése mind olyan biztonsági hálót jelentenének, amely megakadályozná, hogy egy-egy váratlan kiadás padlóra küldje az egy keresetből gazdálkodó háztartásokat.
A bemutatott élettörténetek rávilágítanak arra, miért lenne indokolt érdemi párbeszéd elindulása a döntéshozók és az egyedülálló szülők között, akik továbbra is nyitottak a közös gondolkodásra és a konstruktív egyeztetésekre.
