Ezért kezdett mindenki köhögni, ahogy elkezdődött az iskola
Riasztó szeptemberen vagyunk túl: épphogy elkezdődött az iskola, a fél ország leesett a lábáról. Felsőlégúti vírusok és gyomorfertőzések sújtották a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt. Kérdés, mi lesz a hidegebb, eleve vírusgazdagabb hónapokban, ha már most ágynak estünk – és vajon miért nem védtek meg minket a nyáron elraktározott vitaminok?
Általában ősz végén, tél elején kezdődik a vírusszezon, a néphit szerint azért, mert addig még védenek minket a nyáron nagy mennyiségben elfogyasztott zöldségek, gyümölcsök és a napfényből származó D-vitamin. A felerősített immunrendszerünk így októberig, novemberig is kihúzta – eddig. Most mintha hiába ettük volna a dinnyét és a sárgabarackot kilószám, az első kósza tüsszentéstől torokfájósak lettünk.
Az elmúlt 60 évben riasztó mértékben romlott az élelmiszerek minősége: a létfontosságú ásványi anyagok és vitaminok mennyisége számszerűen csökkent a gyümölcsökben és zöldségekben. A folyamat hátterében a kevésbé tápláló növények termesztésének előnyben részesítése, a magas hozamú fajták preferálása, valamint a természetes gazdálkodásról a vegyszeres gazdálkodásra való áttérés áll.
A ’80-as évek után a gazdálkodók többsége széles körben használt rovarirtó, gombaölő, gyomirtó és műtrágyákat. Az ilyen agrokemikáliák domináns használata negatív hatással van a gyümölcsök, zöldségek és élelmiszernövények tápértékére. A műtrágyák hosszú távú és túlzott alkalmazása csökkentheti a talaj szervesanyag-tartalmát, nitráttal szennyezheti a földet és a talajvizet, veszélyes az emberek és az állatállomány egészségére.
Világszerte több mint kétmilliárd ember szenved mikrotápanyag-hiányban, különösen jód-, vas-, folsav-, A-vitamin- és cinkhiányban. Ez is egyfajta éhezés: hiába eszünk sokat, a lényeges összetevők kimaradnak. Ez az oka sok korai halálozásnak, valamint a gyerekek fizikai és szellemi visszamaradottságának a fejlődő országokban.
A ’40-es évek óta a terméshozam és az egy főre jutó élelmiszerkínálat folyamatosan növekszik az intenzív mezőgazdasági technikák, a mesterséges trágyázás, a növényvédő szerek, az öntözés és a magas hozamú fajták termesztése miatt. Az alultápláltság azonban szintén növekszik, ami az élelmiszernövények tápanyagsűrűségének és minőségének csökkenésével magyarázható. Ma egyszerre vagyunk túltápláltak és alultápláltak, mert tápanyagban szegény étrendet fogyasztunk.
A kereskedelmi forgalomban kapható gyümölcsök – például alma, narancs, mangó, banán – és zöldségek – paradicsom, burgonya – az elmúlt 50-70 évben legalább 25-50 százaléknyit veszítettek tápanyagaikból a környezeti, genetikai és talajhígulási változásoknak köszönhetően. Csökkent a nátrium-, vas-, réz-, kálium-, kalcium-, cink- és magnéziumtartalmuk.
A tápanyag-kimerülés már régen elkezdődött, de mértéke az elmúlt 70-80 évben mindössze 20 százalék, míg az elmúlt 30-40 évben 80 százalékos volt. Az A-vitamin is elszivárgott a brokkoliból és a petrezselyemből. A kalciumtartalom meredek csökkenését figyelték meg 1975 és 2001 között a citromban, az ananászban és a mandarinban. A foszforszint csökkent az almában, banánban, narancsban, őszibarackban és mandarinban.
Lényegesen kevesebb a vas a banánban, a grépfrútban, a narancsban, az őszibarackban, az eperben, a mandarinban és a görögdinnyében. A karfiol, a kelkáposzta és a hagyma is elveszítette vastartalma nagy részét. Általánosan elmondható, hogy a gyümölcsök magnéziumtartalma 7-25 százalékkal, a zöldségeké 15-35 százalékkal csökkent.
A gyümölcsök, zöldségek és élelmiszernövények ásványi összetétele függ a növényfaj genetikai felépítésétől, az éghajlati viszonyoktól és a talajminőségtől. A tápanyagcsökkenés fő okai lehetnek a talaj leromlása, új magas hozamú fajták kifejlesztése, agronómiai tényezők, a szintetikus műtrágyák, növényvédők és gyomirtók használata, a génmódosított élelmiszerek bevezetése, a levegő- és vízszennyezés, a globális felmelegedés, az ózonréteg elvékonyodása és a megnövekedett CO2-koncentráció.
Ez utóbbi, a környezeti CO2-koncentráció növekedése befolyásolja a tápanyagok – nitrogén, foszfor, kálium, vas – mennyiségét a talajban, csökkenti a növények tápanyagfelvételét, valamint az élelmiszernövényekben található fehérjék és ásványi anyagok mennyiségét.
A kizárólag a terméshozamra összpontosító gazdálkodási módszerek tehát a növények tápanyagminőségének és a talajminőségnek romlásához vezetnek. És talán épp emiatt sokkal kevesebb a vitamin a gyümölcsökben és zöldségekben.
