Egy keselyű sokkolta a közönséget vasárnap este a Budapest Kongresszusi Központban
A Virág Judit Galéria 82. Őszi Aukcióján, 2026. október 18-án este a Budapest Kongresszusi Központban a licitáló és érdeklődő közönség kiemelkedő eladásoknak tapsolhatott. A szervezők jazztrió diszkrét muzsikájával fogadták a szép számban megjelent érdeklődőket és licitálókat.
A topkategóriás darabok között Berény Róbert hosszú évtizedekig lappangó, elveszettnek hitt Csendélet és karácsonyfa című alkotása, Gróf Batthyány Gyula Színpompás táncosnője és Vaszary János 1925-ös, Kávéházi terasz Párizsban című festménye szerepelt. Ott volt a várható élmezőnyben a Rippl-Rónai József barátját, Somssich grófot ábrázoló portré, valamint a Zsolnay-gyár egyedülálló szecessziós remekműve, a Mack Lajos tervei alapján készült, kígyót zsákmányoló keselyű plasztikájával díszített jardinière, vagyis asztali virágtartó.
Már a tizennegyedikként bemutatott Vinkó Leó-festmény, a Tihanyi impresszió is meglepetést okozott: az 1,2 milliós kezdő árról csaknem a háromszorosára kúszott fel, és az árverést vezető Kelen Anna kalapácsa 3,4 millió forintnál koppant. A 39 éves kiskunhalasi művész idén festette a képet, amelynek stílusa a refraktivizmus – a művész által kitalált fogalom lényege, hogy nem magát a valóságot mutatja, hanem annak megtörését.
Az első taps akkor csattant fel, amikor a 38. darab, Berény Róbert Csendélet és karácsonyfa, 1929 decembere című alkotásának 30 millióról induló licitje 60 milliónál ért véget. A festmény közel száz éven át lappangott, 1930-ban tűnt el a művészettörténészek radarjáról, végül Hollandiából került elő, ahol az 1950-es években Coenraad Pieter Baron van der Feltz gyűjteményébe tartozott.
A rekordár mégsem ehhez a Berény-darabhoz fűződött: a 68. tételként kalapács alá került Rippl-Rónai József festménye, a Somssich gróf portréja 1910 körül, 55 millióról indulva 75 milliónál kelt el. A festő a kaposvári Római-villába költözése után új festői nyelven szólalt meg; a kép keletkezése idején ismét Párizsba látogatott, és a nagy Matisse-kiállítás hatása a „pöttyös” stílusban ragyog fel. A festmény helyszíne Somssich Géza vátapusztai házának tornáca.
Az igazi szenzáció azonban nem festmény, hanem a kígyót karmai között tartó keselyűt ábrázoló Zsolnay-jardinière volt. A 40,6 cm átmérőjű, öntött formájú, ráillesztett figurákkal díszített keménycserép darabot magas tűzű máz felett márványosan összefolyó, színes eozinmázakkal festették. A licit 15 milliónál kezdődött, a kalapács 24 milliónál koppant. Virág Judit szerint a Zsolnay-porcelánok idehaza és külföldön is nagyon szépen mennek, a gyűjtők körében nagy becsben tartják őket, így a magas leütési ár nem meglepő.
A kiemelt sztárképek mellett a kisebb tételekért is kitartó licitharc bontakozott ki: Kádár Béla Csendélet című festménye 3,2 millióról 11 millió forintig kúszott fel, Corini Margit Vitorlások című képét négyszeres áron, 4 millió forintért ütötték le, Czóbel Béla A kis Balázs című festménye 1,2 millióról 3,6 millióra menetelt, Rippl-Rónai József Abbáziai kávéházban című kis ceruzarajza pedig 650 ezer forintról 3,4 millió forintig repült.
Voltak kellemetlen meglepetések is: Gróf Batthyány Gyula Színpompás táncosnője a beadó nyakán maradt, senki sem tette le a 16 millió forintos kikiáltási árat, és egy-egy Vaszary- vagy Galambos Tamás-vászon kudarca is némiképp váratlan volt.
Az árverésre bocsátott 190 darab 83 százaléka elkelt, a bevétel meghaladta az 500 millió forintot. Virág Judit szerint a Berény minden várakozást felülmúlt, akárcsak Rippl, a Vaszary esetében pedig az lehet az ok, hogy két-három éve részt vett egy árverésen, ilyen rövid idő elteltével nem lehet piacra dobni. A galériatulajdonos nem látja úgy, hogy a vagyonadó körüli félelmek rányomták volna a bélyegüket az aukcióra, amely szerinte rendkívül sikeres és brutális volt, sok kép ment el a felső becsérték fölött.
Korani Eleni, az Ernst Galéria társtulajdonosa ezzel szemben árulkodónak tartotta, hogy egyetlen darabot sem indítottak 100 millió körüli vagy azon felüli áron, a legmagasabb kikiáltási ár 55 millió volt, és nagyon sok volt a millió alatti tétel. Szerinte a középkategória kikopott, az olcsó és a magas árú festmények voltak kelendők, a középosztályt sokkolta a vagyonadó, bár a kezdeti sokkhatás mostanra valamelyest csillapodott.
