A nyomok elárulják az áldozatok utolsó perceit
Egy tizenegy éves kisfiú sebesülten, négykézláb próbált elmenekülni a gyilkosai elől. Utolsó mozdulatairól a falon hagyott vérnyomok árulkodtak. Luciano Garofano, az olasz csendőrség tudományos nyomozóegységének egykori vezetője évtizedekkel később sem tudja elfelejteni a látottakat.
A szakember felidézte legmegrázóbb eseteit, és arról is beszélt, milyen emlékeket őriznek azok, akiknek a munkája gyilkosságok nyomainak vizsgálata. A fürdőkádban már nem látszott a vér, de amikor a helyszínelők luminolt használtak, a nyomok ismét kirajzolódtak.
Garofano pontosan emlékszik erre a pillanatra. Elmondása szerint szinte maga előtt látta azt a gyermeket, amint kétségbeesetten küzd az életéért. A helyszínelők egy 2001-es kettős gyilkosságot vizsgáltak az olaszországi Novi Liguréban, ahol egy család két tagja vesztette életét.
A Novi Ligure-i gyilkosság egész Olaszországot megrázta. A 16 éves Erika De Nardo és 17 éves barátja, Omar Favaro 2001. február 21-én megölte a lány édesanyját, Susy Cassinit és a lány tizenegy éves öccsét, Gianlucát. Az anyát negyven, a kisfiút ötvenhét késszúrás érte.
Garofano számára azonban nem elsősorban a szúrások száma maradt emlékezetes, hanem az emeleti fal alsó részén talált vérnyomok. Ezekből a helyszínelők rekonstruálni tudták a kisfiú utolsó mozdulatait. Az emeleti falnak csak az alsó része volt véres, ezek a nyomok pedig elárulták, hogy a tizenegy éves Gianluca már sebesülten, négykézláb próbált elmenekülni. A fürdőszobában érték utol, megpróbálták vízbe fojtani, patkánymérget adni neki, végül újabb késszúrásokkal végeztek vele.
A történet megrázta Garofanót, akinek gyermekei akkoriban nagyjából egyidősek voltak a gyilkosságot elkövető kamaszokkal. Az egykori helyszínelő sokszor feltette magának a kérdést, hogyan lehetnek ilyen kegyetlenek a tizenévesek.
A gyászoló apa tekintete Garofano szerint a több évtizedes munka során nemcsak a bűncselekmények helyszínei, hanem az áldozatok hozzátartozóinak tekintete és hálája is kitörölhetetlen marad az emlékezetében. Ilyen történet az is, amikor Simonetta Cesaronit 1990-ben meggyilkolták Rómában, a Via Poma egyik épületében.
Amikor a nyomozók évekkel később ismét mintákat gyűjtöttek a helyszínen, a nő apja könnyes szemmel, némán figyelte a munkájukat. Garofano szerint azok a szemek azt üzenték nekik, hogy találjanak értelmet, megoldást, magyarázatot arra, ami történt.
A Novi Ligure-i gyilkosság után Garofanóban hasonlóan mély nyomot hagyott Francesco De Nardo viselkedése. A férfi egyszerre veszítette el feleségét és kisfiát, miközben a gyilkosságot saját lánya és annak barátja követte el. Garofano emlékszik De Nardo mérnök fülsiketítő csendjére, ahogyan a Novi Ligure-i háza előtt állt, és úgy érezte, a tekintetével kérdezi őt. Francesco De Nardo nem tett fel kérdéseket, jó estét kívánt a helyszínelőknek, és megköszönte a munkájukat.
Amikor még kinevették a helyszínelőket
A kriminalisztikai módszerek ma már a bűnügyi nyomozások nélkülözhetetlen részét képezik, Garofano pályafutásának kezdetén azonban a nyomozók gyakran másodrangú munkatársakként tekintettek a tudományos szakemberekre. Elmondása szerint úgy néztek rájuk, mintha azt mondanák, megérkeztek a fehér overallos szellemek, hogy egy kis feltűnést keltsenek.
Garofano felidézett egy esetet, amikor az egyik gyilkosság helyszínére érkező ügyészt kellett megállítania. Ragaszkodott hozzá, hogy a férfi védőruhát, kesztyűt és maszkot viseljen, mire az ügyész felháborodva kérdezte Garofanótól, hogy tudja-e egyáltalán, kivel beszél. A helyszínelő azt válaszolta, hogy igen, ön az ügyész, de ha így lép be, fennáll a veszélye, hogy mindent beszennyeznek. Az ügyész végül felvette a szükséges védőfelszerelést.
Garofano szerint a tudományos módszerek önmagukban nem elegendők a bűncselekmények felderítéséhez. A nyomozások sohasem kizárólag tudományosak, még akkor sem, ha azokat így állítják be. Ott van a logika, a tanúvallomások, a lehallgatások és a hagyományos nyomozói munka is.
A képek, amelyek nem halványulnak el
A helyszínelőknek a legmegrázóbb gyilkosságok után is meg kell őrizniük a tárgyilagosságukat. Garofanónak a tudományos vizsgálatok segítettek abban, hogy kellő távolsággal szemlélje a tragédiákat, ám a helyszíneken talált nyomok nem pusztán tudományos bizonyítékok. A vérfoltokból és lábnyomokból az áldozatok utolsó mozdulatai is kirajzolódnak, a rekonstruált események pedig évtizedekkel később is felidéződhetnek benne.
A nyugalmazott tábornok arról is beszélt, hogy a gyilkossági helyszíneken eltöltött évtizedek és a megrázó emlékek ellenére azonnal visszatérne korábbi munkájához. Amikor arról kérdezték, újra vállalná-e a pármai RIS vezetését, Garofano gondolkodás nélkül azt válaszolta, hogy azonnal, akár ingyen is.
