A progresszív jövedelemadó: mítosz és a valóság
Az utóbbi másfél évtized során nem egyszer merült fel a vita az 2011-ben bevezetett egykulcsos személyi jövedelemadó igazságosságáról. Az ellenzők gyakran hangoztatják, hogy míg az egykulcsos adó rendszere igazságtalan, a progresszív adóztatás az igazságos megoldás, mivel a gazdagabb rétegeknek nagyobb mértékben kellene hozzájárulniuk az adóbevételekhez. A progresszív adórendszer lényege, hogy a jövedelem emelkedésével párhuzamosan nő az adókulcs is. A közelmúlt politikai és gazdasági eseményei arra mutatnak rá, hogy a rendszer nem csupán elméleti síkon, hanem a gyakorlatban is komoly hatásokkal bír.
Érdemes hangsúlyozni, hogy a szóban forgó vita többször a magyar adórendszer csak egy szűk részére, a bruttó bér utáni adózásra összpontosít, míg más jövedelmek, például a megtakarítások, különböző adózási rendszerek alá esnek. Érdemes megvizsgálni, hogy 2008-ban a fizetések vásárlóereje ugyanazt a szintet mutatta, mint 1988-ban, ami a szocialista rendszer alacsony bérpolitikájának következménye volt, még akkor is, ha az állami ellátások rendszere papíron terjedelmes volt.
Az adóhatóság statisztikai adatai szerint 2010-ben a országos összevont adóalap bruttó bérje 8,4 ezermilliárd forintot tett ki. Ekkor a bérjövedelmek elemzése érdekében a legalsó tizedbe tartozó jövedelmi szintek és a legmagasabb kategóriák átlagban mennyire eltérnek egymástól, jól mutatja a bérszerkezet aktuális helyzetét. A létminimum 79 ezer forint volt, míg a középtájon lévő havi átlagbér nettó összege 132 ezer forintot ért el, amely a létminimum másfélszeresét tette ki.
A bérjövedelmek megoszlásából nyilvánvaló, hogy a legmagasabb nettó átlagbérrel rendelkező csoport, amely a tizedek felső határán helyezkedik el – például a bírósági bírák vagy a professzorok – is csak alig éri el a létminimum négyszeresét. Ez mutatja, hogy a bérszerkezet szűkös lehetőségei miatt a progresszív adóztatás széles körű alkalmazási lehetősége erősen korlátozott.
A minimálbérre vonatkozó adómentességet biztosító adójóváírás megszüntetése után a kormány végül a bérkompenzációval igyekezett megoldani a kieső jövedelmek problémáját, valamint a minimálbér évenkénti emelése pozitívan befolyásolta a legkevésbé keresők anyagi helyzetét. Mindezek mellett a legtöbbet kereső alkalmazottak esetében, akik az adózó népesség egy kis részét teszik ki, nagy részesedéssel bírnak a fogyasztói jólét és megtakarítás szempontjából, de korántsem tükrözik azt a gazdagságot, amelyet a kritikai megjegyzések állítanak.
Az adózással kapcsolatos kérdések egyre aktuálisabbá váltak, különösen, hogy a jövedelmek adóterhe megújulásra szorul. A különféle adóterhek elosztása, legyen az munka vagy tőke, direkt hatással van a mindennapi életre. Az egykulcsos jövedelemadó bevezetése, figyelembevételével a kapcsolódó kedvezményeknek és mentességeknek, hozzájárult ahhoz, hogy a bérből élő réteg helyzete viszonylag kedvezőbbé vált a környező rendszerekhez képest.
Összegzésül, a magyar dolgozó réteg az elmúlt évtizedekben alacsony jövedelmű és túladóztatott helyzetben volt, mindeközben a jövedelemadó egykulcsossá tétele egy fontos lépés a jövedelmek elosztásának igazságosabbá tételében. Az adópolitika kihívásai lehetőséget adnak arra, hogy az adófizetők jobban részesedjenek a gazdasági fordulatokban, végeredményben pedig a társadalom szélesebb rétegeié legyen a politikai támogatás, amit a bérből élő réteg értékel majd.
A szerző pénzügyi jogász, egyetemi oktató.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
