Apokaliptikus ötlet? Tisztított szennyvízből töltenék fel a Velencei-tavat
2026. augusztus 16-án Pribéli Leventével, a Greenpeace biodiverzitás-kampányának felelősével beszélgettünk a vízhiány problémájáról Magyarországon. A nyári hónapokban egyre súlyosabbá váló vízhiány hatásait az egész ország tapasztalja, így sürgetővé válik a vízgazdálkodás átalakítása.
A klímaváltozás következményeként a csapadék eloszlása szélsőségesebbé vált. Míg bizonyos időszakokban hosszas szárazság uralkodik, máskor özönvíz-szerű esőzések zúdulnak a területre. E helyzet miatt a vízmegtartás és -használat megváltozása elkerülhetetlenné válik. „A lehulló csapadékot nem figyeljük eléggé; elvezetjük, majd hiányoljuk a vizet” – emelte ki Levente. A víz, amely életünk alapja, elengedhetetlenné válik a mezőgazdaságban, iparban, ivóvízként és energiatermeléshez is.
Pribéli Levente hangsúlyozta, hogy radikálisan csökkenteni kell a vízfogyasztást, és ésszel kell bánni a vízzel. Jelenleg a szürke- és feketevizet gyakran egy rendszerbe vezetjük, ami jelentősen megnehezíti a víztisztítást. A szürkevíz, ami például a tusolásból, kézmosásból származik, helyben történő újrahasználata elengedhetetlen lenne. Ezzel nemcsak a vízigényt csökkenthetnénk, hanem a vízszennyezést is mérsékelhetnénk.
Levente felhívta a figyelmet arra, hogy a Velencei-tó vízhiányának megoldása érdekében a tisztított szennyvíz felhasználása körvonalazódik, mint egy lehetséges lépés, de hangsúlyozta, hogy ez sem képes visszaállítani a tó korábbi állapotát. Alternatív vízforrások, mint a Duna vagy a karsztvíz felhasználása viszont komoly probléma lehet.
Miután a vízminőség nemcsak a tisztításon múlik, fontos lenne a szennyezés forrásaival is foglalkozni. „Amit nem szeretnénk a vízben látni, azt bele sem kellene engedni” – mondta. Levente véleménye szerint a víz tisztaságának megőrzésére mindennapi szinten kellene törekedni. Az épületek vízrendszerének megtervezésénél is figyelembe kellene venni a szürke- és feketevíz szétválasztását.
Egyéni szinten is fontos lépéseket tenni, mint például víztakarékos eszközök használata, vagy a szürkevíz újrahasználatának megoldása, ám Levente hangsúlyozta, hogy a valódi megoldás a rendszerszintű változtatásokban rejlik. „A vízikérdés stratégiai ügyként kellene kezelni, figyelembe véve az elegendőségi elvet a lakossági vízhasználat terén” – fogalmazott.
Végső soron, ha nem változtatunk a vízkészleteink és -használatunk kezelésén, a jövőben súlyosabb vízhiánnyal nézhetünk szembe. A víz, mint közkincs, megérdemli, hogy felelősségteljesen bánjunk vele, hiszen alapvető szükségleteink kielégítése érdekében elengedhetetlen ennek fenntartása.
