Kötélhúzás a peremeken: Az USA és Irán veszélyes patthelyzete
Fél évvel az Irán elleni amerikai és izraeli csapások után a konfliktus bénító patthelyzetbe merevedett. Az augusztus közepén lejárt Iszlámábádi Egyetértési Nyilatkozat nem hozott diplomáciai áttörést, a térség egyre kiszámíthatatlanabb spirálba sodródott.
Washington stratégiája a katonai csapásokról Irán bankrendszerére, olajbevételeire és kereskedelmi partnereire helyeződött át. Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter a szankciókat az 1944-es normandiai partraszálláshoz hasonlította. Aaron David Miller, a Carnegie Alapítvány elemzője szerint azonban ez nem a „D-nap”, hanem a „kétségbeesés napja”.
Az iráni gazdaság szabadesésben
Az infláció a nyáron elérte a 66 százalékot, az élelmiszerárak egy év alatt 128 százalékkal emelkedtek. Ali Dadpay közgazdász szerint a zúzott, hibás gyümölcsök vásárlása – egykor a legszegényebbek kényszermegoldása – mára a középosztály számára is mindennapossá vált. Az állam lényegében pénznyomdák beindításával tartja fenn magát, hogy kifizesse a mintegy nyolcmillió állami alkalmazottat és a biztonsági erőket. A közelgő télen az elöregedett infrastruktúra és a háborús károk miatt a gyáraknak ismét korlátozniuk kellhet a termelést.
Stratégiai rövidlátás és várakozási harc
Teherán kivárásra játszik, arra épít, hogy a nyomás, a növekvő olajárak és az amerikai belpolitikai harcok meghátrálásra kényszerítik Donald Trumpot. Gordon Gray volt amerikai diplomata szerint ez súlyos tévedés: Trump nincs újraválasztási nyomás alatt. Alan Eyre volt diplomata rámutatott, hogy az Egyesült Államok jelenleg nem élvez széles körű nemzetközi támogatást, a másodlagos szankciók Kínára és Indiára való kiterjesztése óriási geopolitikai kockázatot rejt. Az iráni tisztségviselők szerint Peking nem áldozza fel stratégiai kapcsolatait amerikai érdekekért.
Az aszimmetrikus fenyegetés és a Perzsa-öböl dilemmája
A Hormuzi-szoros ismét a feszültségek gyújtópontjává vált, ellenőrzése Teherán leghatásosabb aduja. Az öböl menti arab államok attól tartanak, hogy Irán a jemeni húszi szövetségeseitől tanult modellt alkalmazza: alacsony intenzitású zavarkeltést és a globális hajózás fenyegetését nyílt háború provokálása nélkül. Trump közelmúltbeli katonai fenyegetése Omán ellen jól mutatja az amerikai külpolitika kiszámíthatatlanságát a régióban.
Az igazi puskaporos hordó: a belföldi társadalom
Maszúd Peszeskján elnök maga is elismerte, hogy a problémák sokasodnak, miközben az állami bevételek zuhannak. A mélyülő nyomor bármikor országos tiltakozáshullámot robbanthat ki. Golám-Hosszein Mohseni-Ejei legfőbb bíró szigorú fellépést ígért, Hosszein Taebot a Baszidzs milícia élére nevezték ki. Idén már közel ezer embert végeztek ki. Khosro Isfahani elemző szerint a forradalmak nem küldenek előzetes értesítőt.
Végjáték-forgatókönyvek
Három lehetséges út rajzolódik ki. Az első a kölcsönös gazdasági fojtogatás fokozása, amely Kínával való diplomáciai törést is megkockáztat. A második a visszatérés a nyílt katonai eszkalációhoz egy téves számítás vagy incidens nyomán. A harmadik, legvalószínűbb forgatókönyv a végtelen felőrlődés kiber- és gazdasági műveletekkel, időszakos tengeri incidensekkel. Hat hónapnyi patthelyzet után a Hormuzi-szoros kínálhatja a legszűkebb, ám legreálisabb diplomáciai kivezető utat.
