Bécs legérthetetlenebb műkincsrablása, amit évekbe telt megoldani
Európa-szerte sorozatos műkincsrablások történtek az elmúlt időszakban: a Louvre-ban fényes nappal loptak el értékeket, Spanyolországban őskori leletegyüttest vittek el, Szicíliában reneszánsz festményeket, Franciaországban Renoir-alkotásokat tulajdonítottak el, a múlt héten pedig egy toszkánai borrablásról érkeztek hírek. A sort Bécs folytatja – a város évszázadok óta Európa egyik legfontosabb művészeti központja, a Habsburg-örökség, a császári gyűjtemények, valamint a templomi és polgári magánkollekciók miatt.
A bécsi Szépművészeti Múzeum már 1968-as jelentésében arról számolt be, hogy a korábbi lopások miatt új biztonsági intézkedéseket vezettek be, és televíziós megfigyelőrendszert építettek ki. Akkoriban Európa-szerte fellendült a muzeális értékű kincsek illegális kereskedelme, miközben a műtárgyak digitális nyilvántartása gyakorlatilag alig létezett. A múzeum akkori vezetője, Erwin Auer a Philipset bízta meg egy akkor forradalminak számító kamerarendszer elkészítésével, amelyet gyorsan telepítettek, és 1969-től használtak is.
Később azonban mintha lankadt volna az éberség, mígnem 2003-ban megtörtént Ausztria legnagyobb műkincsrablása. Az idei bűnüggyel párhuzamba állítva az a különös, hogy 21 évvel ezelőtt Benvenuto Cellini világhírű arany Salieráját vitték el a bécsi Szépművészeti Múzeumból, most pedig Nazli királyné nyakékét és 700 gyémánttal díszített tiaráját az Iparművészeti Múzeumból. A nyomozók most attól tartanak, hogy a tettesek nem egészben próbálják értékesíteni a világhírű ékszert, hanem kiszedik belőle a köveket, a platinafoglalatot pedig megsemmisítik vagy beolvasztják.
Huszonhárom évvel ezelőtt nem ez történt – a Saliera éppen ezért lett az egyik legrejtélyesebb bűnügy Európában. 2003. május 11-én hajnalban, öt perccel négy előtt jelzett a Szépművészeti Múzeum riasztója. Az ügyeletesek az osztrákokra sokszor jellemző módon előbb megitták a reggeli kávéjukat, megbeszélték a hétvége focimeccseit, majd kikapcsolták a jelzőt. A múzeum épületét akkoriban felújították, kívülről fel volt állványozva. A rendőrségre nem futott be riasztás.
Reggel, pár perccel nyolc óra után a rutin bejárás során derült ki: betört az egyik ablak, a világhírű Saliera vitrinje pedig szét volt rombolva. Benvenuto Cellini 26 centiméter magas, aranyból, zománcból és elefántcsontból készült alkotása eltűnt. A művészettörténészek körében jól ismert darab Cellini egyetlen nemesfém szobrászati remeke, amely 1543-ban készült el I. Ferenc francia király megrendelésére. Pontosan ez az ügy rejtélye: ki és miért vitt el egy olyan műkincset, amit ismertsége miatt nem lehet értékesíteni?
A nyomozók több feltételezésből indultak ki: vagy olyan beteg elme tette, aki egy bizonyos kort, művészt vagy tárgyat imád, és saját maga számára lopott, vagy pénzt akart kapni. Mivel a műkincspiacra nem mehetett, maradt a biztosítási csalás lehetősége. Pár hét múlva az UNIQA biztosítóhoz üzenet érkezett: az ismeretlen feladó ötmillió eurót követelt, a levélhez pedig a nyomaték kedvéért a Salierából származó apró anyagdarabokat mellékelt. A bécsi bulvársajtó rárepült a szenzációra, mire a tettes megijedt. Két év csend következett, de 2005 októberében már 10 millióról szólt az üzenet.
Ekkor jött a szenzáció: Ernst Geiger rendőrfelügyelő és csapata a zsaroló levele nyomán a Burggartenben, a híres Mozart-emlékmű mögött egy elektromos elosztószekrény mögött talált egy műanyag zacskót, benne a Saliera legjellegzetesebb részével, a levehető, aranyozott, háromágú szigonnyal. November 7-én SMS-ek sorozatát kapta a főrendőr: Bécs különböző helyeire kellett rohannia, ahol a rabló előre elhelyezett írásos utasításokkal próbálta elérni, hogy a holléte ne derüljön ki, de a váltságdíjat elvihesse. A zsaroló azonban ismét pánikba esett.
Eddig következetes volt, mert minden SMS-t előre beszerzett SIM-kártyákról küldött el, ezért a rendőrség képtelen volt összekapcsolni az üzeneteket. Az utolsó hívás előtt azonban elfogytak a kártyák, így a Mariahilferstraßén található A1 üzletbe ment, vett egyet, és lebukott. Az üzletben működött a kamera, a rendőrség a vásárlást pillanatok alatt azonosította, és közzétette a fényképet. Robert Mang jelentkezett a rendőrségen: a biztonságtechnikai szakértő elvitte a nyomozókat egy erdei rejtekhelyhez, ahol a műkincs megkerült. Öt év börtönt kapott. A lopás után pár hónappal az osztrák újságírók még őt, mint biztonságtechnikai szakembert faggatták arról, hogyan történhetett mindez.
