Leugrott cigiért, és eltűnt – mégsem a magára hagyott fél szenved a legjobban
Egy friss pszichológiai kutatás szerint a magyarázat nélkül eltűnő embereket gyakran sokkal erősebb bűntudat és lelkiismeret-furdalás gyötri, mint ahogyan azt a másik fél gondolná. A modern ismerkedés egyik legbosszantóbb szokása mögött tehát jóval bonyolultabb érzelmi folyamatok húzódnak meg.
A legtöbbünk vállán már vigasztalódott barát vagy barátnő azt követően, hogy aktuális randipartnerét vagy kialakulóban lévő kapcsolatának párját válaszra sem méltatta, és egyik pillanatról a másikra, mindenféle magyarázat nélkül kilépett az életéből. A ghosting nem újkeletű jelenség: míg korábban valaki csak cigiért ugrott le a sarki trafikba, majd soha többé nem tért vissza, addig ma a társkereső alkalmazásokban és csetprogramokban szívódnak fel sokan szó nélkül. Aztán következik a csend: először néhány óra, majd pár nap, végül annyi idő, hogy az ember már nem is azt találgatja, mikor érkezik válasz a legutóbb küldött üzenetére vagy hívására, hanem azt, hogy egyáltalán él-e még a másik.
A Kaliforniai Egyetem, a Berkeley és a Cambridge-i Egyetem kutatói augusztus 31-én publikált tanulmányban vizsgálták a jelenséget, nemcsak abból a szempontból, mit él át az, akit szó nélkül parkolópályára tettek, hanem hogy milyen érzések játszódnak le az eltűnő emberben. A kutatás három vizsgálat eredményeire épült, összesen 1146 résztvevő bevonásával: az elsőben 195 ember valódi ghostingélményeit elemezték, a másodikban 601 résztvevő képzeletbeli helyzetekre reagált, a harmadikban pedig 350-en élő online interakciók során tanulmányozták a válasz nélkül hagyás következményeit. Mindhárom vizsgálat ugyanabba az irányba mutatott: akiket ghostoltak, következetesen alábecsülték, mennyire rosszul érzi magát az, aki nem válaszol nekik. Az első kutatásban az ötfokú skálán mért bűntudat átlagos értéke 2,35 volt, miközben a ghostolt résztvevők mindössze 1,85-ös értékre becsülték ezt; a szomorúság esetében is hasonló különbséget találtak.
A szó nélkül lelépők ugyanakkor nemcsak bűntudatot, hanem megkönnyebbülést is érezhetnek, aminek mértékét szintén alábecsülték a magukra hagyott résztvevők. A kutatás különösen érdekes eredményt hozott azokban az esetekben, amikor a kommunikáció megszakítása nem tudatos döntés volt: valaki kap egy üzenetet, de éppen dolgozik vagy edz, ezért később válaszolna, aztán elfelejti, és csak másnap jut eszébe reagálni, amit már kellemetlennek érez. Így ami eredetileg csak egy elfelejtett válasz volt, abból végül ghosting lesz. A kutatók szerint akár egy olyan egyszerű válasz is mérsékelheti a félreértést, mint a sablonos „Bocsánat, ez most nem fog működni”: nem kell hosszú magyarázkodás és drámai búcsúlevél, már egyetlen mondat is enyhítheti a szakító fél bűntudatát, az elszenvedő fél pedig szintén kevésbé érzi magát sértettnek. A bűntudat ugyanakkor nem azonos a szerelemmel vagy a ragaszkodással, és a lelkiismeret-furdalás sem jelenti azt, hogy valaki szeretné újrakezdeni a kapcsolatot.
