Tüntetéshullám söpör végig Európán: Párizstól Tiranáig égnek az utcák
Egy Párizs melletti gimnázium blokádjából egy hónap alatt több országra kiterjedő tiltakozáshullám lett, a háttérben azonban nem összeesküvés áll. A magas energiaárak, az üres államkassza és a jövőjüket féltő fiatalok egyszerre robbantották be az európai utcákat.
A szeptember közepén egy Párizs környéki gimnáziumból induló tiltakozás október 17-re fél Európát érintő zavargássá nőtt. Nem egy központi háttérirányítás áll mögötte, hanem egymást erősítő folyamatok: a közel-keleti háború okozta energiaár-sokk, a kötvénypiac által kikényszerített megszorítások, egy nemzedék jövőbe vetett hite és a politikai intézmények bénultsága.
A tiltakozás szeptember 17-én egy créteili gimnázium tanárainak sztrájkjával kezdődött, majd 21-én a diákok blokád alá vették az iskolát, és ebből néhány hét alatt országos mozgalom indult a tanárhiány, a túlzsúfolt osztályok és a lepusztult épületek miatt. Október 17-én a francia belügyminisztérium szerint több mint 550 ezren tüntettek, Sébastien Lecornu miniszterelnök több mint 1800 letartóztatásról beszélt, Limoges-ban pedig leégett a városháza.
Ugyanazon a napon Brüsszelben, Liège-ben, Milánóban és Bolognában is összecsapások voltak, Lisszabonban több tízezren vonultak a lakhatási válság miatt, Tiranában pedig már napok óta Edi Rama lemondását követelték. Athénban egyetemisták sátortábort vertek a parlament előtt, Rómában és Torinóban iskolafoglalások kezdődtek.
Alberto Alemanno, a párizsi HEC üzleti iskola uniós jogi professzora szerint nem egyetlen mozgalomról, hanem egymástól független demonstrációkról van szó, amelyeket közös sérelmek kötnek össze. A hullám hasonlít a 2010-2012 közötti megszorítások elleni, valamint a 2022-es inflációs tüntetésekre.
Az euróövezet inflációja szeptemberben 3,8 százalékra gyorsult, amely 2023 szeptembere óta a legmagasabb érték, az energiaárak pedig egy év alatt 18,8 százalékkal nőttek. A döntő különbség 2022-höz képest az, hogy akkor a kormányok ársapkákkal és támogatásokkal tompították a sokkot, erre jelenleg már nincs pénzük, az Európai Központi Bank pedig ebben az évben kétszer is kamatot emelt.
A francia tízéves állampapír hozama október 7-én 4,93 százalékra ugrott, a hiány Franciaországban és Belgiumban is meghaladta a GDP 5 százalékát. A 2027-es francia költségvetés 54 milliárd eurós kiigazítást és a köztisztviselői bértábla újabb befagyasztását tartalmazza, a Belgiumban lévő francia közösség kormánya mintegy 43 százalékkal emelte a felsőoktatási beiratkozási díjakat, Ausztriában pedig egymilliárd eurót terveznek elvonni a felsőoktatásból.
A lakhatási kérdés Európa minden országát érinti, a fiatalok számára megfizethetetlenné vált: Portugáliában 2017 óta több mint kétszeresére nőttek a lakásárak, Athénban egy garzon havi bérleti díja 600 euró, a kollégiumok pedig a szükséglet négy százalékát sem fedezik.
Donatella della Porta olasz politológus szerint a fiatalok fegyverkezés helyett szociális kiadásokat követelnek, nem véletlen, hogy a milánói megmozdulás háborúellenes menetként indult. Franciaországban a tüntetők elleni erőszak legitimálja a mozgalmat, főleg miután egy 15 éves diák kezét egy gránát szakította le. Emile Chabal történész szerint a 2024 óta tartó patthelyzetben egyetlen párt sem képes mit kezdeni az elégedetlenséggel.
Albániában a diáktüntetés összeolvadt az úgynevezett Flamingó-mozgalommal, és rendszerellenes jelleget öltött. Tiranában Edi Rama miniszterelnök külföldi beavatkozást pedzegetett, és az ellenzéket azzal vádolja, hogy veszélybe sodorják az uniós csatlakozást.
Rövid távon paradox módon a baloldali színezetű mozgalom a jobboldalnak kedvezhet. Paul Smith, a Nottinghami Egyetem kutatója szerint egyedül Marine Le Pen lehet a nyertese a megmozdulásoknak Franciaországban, Chabal pedig arra emlékeztet, hogy a káosztól való félelem 1968 után is a konzervatív erőknek kedvezett. Le Pen megjegyezte, hogy jogosak a követelések, de szerinte a szélsőbal túszul ejtette őket.
Alemanno szerint Európa tizenkét hónapos választási szuperciklus előtt áll Spanyolországtól kezdve Franciaországon és Olaszországon át Lengyelországig. Három forgatókönyv rajzolódik ki: az elsőben a hullám az engedmények következtében kifullad, a második szerint a tüntetések átterjednek Görögországra, Németországra és Ausztriára, a harmadikban pedig a diákok összefognak a szakszervezetekkel, és egészen a választásokig húzódnak a demonstrációk.
