„Egyik kezében kőműveskanál, a másikban kard” – Orbán Viktor röpiratban értékelte a 16 évet és a bukást.

által B Andras

Orbán Viktor értékelése a 16 évről és a bukásról

Orbán Viktor a Fidesz kongresszusa előtt „Küldetés” címmel közzétett röpiratában visszatekint a kormányzás 16 évére, elemzi az áprilisi választási vereséget és kijelöli a következő lépéseket. A volt miniszterelnök a bukást egyfajta „fegyverletételként” értelmezi, miközben az új, Tisza vezette kormányt „liberális helytartó kormánynak” nevezi. A vereség okai között első helyen a vele szemben megjelenő külső erőket említi, de egyúttal az önkritikát sem mellőzi, elismerve saját hibáit is.

A szabad és szuverén Magyarország gondolatai

Orbán szerint fontos a szabadság és a szuverenitás megkülönböztetése. Kijelenti: „A szabadsághoz elegendő az elnyomás hiánya; a szuverenitáshoz saját erő, nemzeti önerő kell.” A vágyott állapotot Széchenyi képével írja le, ahol Magyarország képes önálló tényezőként fellépni a nemzetközi színtéren, és így biztosítani, hogy „a magyarok munkájából ne idegenek, hanem a magyarok gyarapodjanak”. Ebből a perspektívából fogalmazza meg küldetését, amely szerint „nem te döntesz. Nem te választod. Éppen az a lényege, hogy a küldetés találja meg az embert.”

A 16 éves küzdelem elemzése

Orbán a kormányzás másfél évtizedét egyfajta „szabadságharcként” mutatja be, ahol négy külső ellenséggel kellett megküzdenie: a brüsszeli bürokráciával, Németországgal, a Soros-hálózattal és az amerikai demokratákkal. A Fidesz–KDNP-t a szabadságharc „zászlóvivőjeként” és saját magát „vezénylő tábornokként” pozicionálja. Ezt a kettősséget így fogalmazza meg: „Egyik kézben kőműveskanál, a másikban kard – 16 éven keresztül.”

Az Európai Unió és a szuverenitás veszélyei

A röpirat hangsúlyos része az Európai Unió kritikája, amelyet Orbán a szuverén Magyarország legnagyobb fenyegetésének tart. Kifejti, hogy a 2004 és 2014 közötti időszakban a helyzet elfogadható volt, de a 2015-ös Juncker-elnökség után Brüsszel „Bundes-Európává” alakult, amely „furkósbotként” kezdi használni a jogállami eljárást Magyarország ellen. Orbán felhívja a figyelmet arra, hogy míg Magyarországon megbukott egy szuverenista kormány, Európában egyre inkább erősödik ez a tábor.

A vereség okai és az önkritika

Orbán a bukás okait egy összehangolt külső támadásra vezeti vissza, amelyet a „Soros-világ + Brüsszel + ukránok + multinacionális cégek = vereség” képletbe sűrít. Ugyanakkor elismeri saját felelősségét, beleértve a hosszú kormányzás egyenes következményeit és a politikai vereségével kapcsolatos hibákat. A 2024-es EP-választást nevezi az utolsó pillanatnak, amikor taktikai engedményeket kellett volna tenni.

A jövő víziója és a nacionalista üzenet

A röpirat a kormányzati felfogások ellentétének bemutatásával zárul. A szuverenista felfogás a közjóban hisz, míg a liberális nézet az egyéni érdekek dominálását hangsúlyozza. Orbán figyelmeztet a Brüsszelből érkező megszorításokra, és arra, hogy a jövő közjója eltűnik az új kabinet működésével. Ennek ellenére a végső üzenete harcos és makacs: „Mi sohasem adjuk fel. Mi mindig itt leszünk. Voltunk, vagyunk és maradunk. Ez a mi hazánk, és nincs nekünk másik.”

Ezt is kedvelheted