Elemzők figyelmeztetnek: 2100-ra eltűnhet Magyarország lakosságának 22 százaléka
Példa nélküli globális demográfiai krízisre figyelmeztet egy friss elemzés, amely szerint a gyermekvállalási hajlandóság még a stabilizálódó gazdaság és a csökkenő munkanélküliség ellenére is meredeken zuhan. A teljes termelékenységi ráta beszakadása már a fejlődő és a muszlim országokat is érinti – írja az Oeconomus elemzése nyomán az Index.
Az Eurostat előrejelzése szerint a népességfogyás az Európai Uniót különösen sújtja: 2100-ra az uniós népesség 12 százaléka tűnhet el a folyamatos népességcsökkenés és elöregedés miatt. Magyarország esetében az elemzők több mint 22 százalékos lakosságszám-csökkenéssel számolnak. A legdrámaibb helyzet a Baltikumban következhet be, és az előrejelzések szerint hosszú távon csak azokban az országokban növekedhet a népesség, ahol magas a bevándorlók száma.
Az elemzés rámutat: példa nélküli az a folyamat, hogy még annak ellenére is csökken a gyermekvállalási hajlandóság, hogy közben stabilizálódik a gazdaság, valamint a munkanélküliség is csökken. Hangsúlyozzák, hogy ez a tendencia már nemcsak a jóléti államokat érinti, hanem az egész világot. Korábban úgy vélekedtek, hogy a csökkenő tendencia az előbbi államok velejárója, és majd ezeken a helyeken különböző családpolitikai döntésekkel tompítják a számok visszaesését. Ezek azonban csupán rövid távon növelték a hajlandóságot, és ezt is inkább annak köszönhetik, hogy előrébb került az eleve tervezett gyermekvállalás.
Az 1980-as évektől szakadt be a termelékenységi ráta
Az elemzés emlékeztet arra, hogy az 1980-as évektől kezdve Afrika egyes részeinek kivételével mindenhol beszakadt a teljes termelékenységi ráta. Ezalatt azt kell érteni, hogy a szülőképes korú nők átlagosan hány gyermeket vállalnak. Amíg 1950-ben mindössze három olyan ország volt, ahol 2,1 alatt volt ez az érték, addig 2024-re az országok több mint felében ez volt a helyzet. Ráadásul napjainkra nyolc olyan ország lett, ahol az 1-et sem éri el az érték. Ez azt jelenti, hogy a világ összlakosságának több mint harmada él olyan országban, ahol a szülőképes korú nők átlagosan kevesebb mint egy gyermeket vállalnak.
Ami a lista elejét illeti, ott is folyamatos csökkenést látni. 1950-ben huszonkilenc olyan ország volt, ahol a nők átlagosan több mint hét gyermeket vállaltak, sőt Ruandában a nyolcat is meghaladta a teljes termelékenységi ráta. Ma az első helyen Csád áll 6,03-as értékkel. Az elemzés azt a sztereotípiát is megcáfolja, hogy a muszlim országokban sok gyermek születik: az indonéziai adatok hármat csökkentek 1950 és 2024 között, de a többi országban is hasonló a tendencia.
Magyarországon 2024-re 1,49-re csökkent a termelékenységi ráta, míg 1950-ben ez a mutató még 2,61 volt. Azon országokban, ahol a teljes termelékenységi ráta 2,1 alatt van, népességcsökkenés indul el, ebből a szempontból az Európai Unió is kiszolgáltatott helyzetbe került.
Polikrízis nehezíti a megoldást
Az elemzés szerint a demográfiában is úgynevezett polikrízis jellemző, ami megnehezíti a megoldás megtalálását arra, hogy több gyermek szülessen. Ezzel magyarázható, hogy a fejlett országok családpolitikai intézkedései – legyenek azok pénzügyi vagy nem pénzügyi ösztönzők, illetve ezek kombinációja – nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Az elemzés több érvet is felsorakoztat a népességcsökkenés mellett: ide tartozik a nők társadalmi szerepének változása, a kitolódó gyermekvállalás, a szabad élet utáni vágy, valamint a megfelelő anyagi helyzet kérdése.
