Grecsó Krisztián: Engem nem lehet elviselni, mert reménykedek
Grecsó Krisztián új verseskötetének bemutatója a Radnóti Színházban zajlott, ahol a költő a betegségről, a remény természetéről és a gyógyulásba vetett hit határairól osztotta meg gondolatait. Az „Ott maradtok egymásnak” című kötet kapcsán egy félbevágott gyermekélmény és a betegséggel kapcsolatos konfliktusok is szóba kerültek, különösen a Kántor Péterrel való sorsközösség, amely mély nyomot hagyott a szerző életében.
A kötet bemutatóján Grecsó mellett ott ült egy apró plüssmaci, melyet a lányától kapott hat éve minden előadására. Az író viccesen megjegyezte, hogy e figura funkciója az, hogy megvédje őt a közönségtől. Ez az intim felütés jelentette az est hangulatának alaphangját.
Turi Tímea, a Magvető Kiadó főszerkesztője és a kötet szerkesztője, kérdéseivel segítette Grecsót abban, hogy elmesélje a lírához való visszatérését. Az író kifejtette, hogy a korai versesköteteit már kudarcnak tartja, és mostanra olyan helyzetekkel találkozott, amelyek történetei akár banálisnak is tűnhetnek, de valójában mély érzelmek feszülnek mögöttük. A betegség vagy a gyermek érkezése nem volt elmondható a próza nyelvén, a versek viszont képesek befogadni ezzel kapcsolatos eleméletet.
Nehézségek és Feszültségek
Az esemény során különösen feszültté vált a beszélgetés, amikor Grecsó felidézte, hogy ő és Kántor Péter egyszerre lettek betegek, és ugyanarra a rehabilitációra jártak. Az ő gyógyulásukba vetett hitük azonban végül szakadékot képezett közöttük. Míg Grecsó a remény szimbolikus képviselője volt, Kántor dühvel és pesszimizmussal nézett a jövő felé.
A kötet versei a gyógyulás, a sors és az emberi kapcsolatok dinamikájából táplálkoznak, miközben a mindennapi élet apró drámáit is megjelenítik. Grecsó a gyermekkori emlékeket és élményeket meríti bele a versekbe, ezzel bemutatva, hogy a költészet mennyire képes a hétköznapiságot és az elemi élményeket egyaránt megörökíteni.
Turi Tímea megjegyezte, hogy a kötet egyik leglenyűgözőbb aspektusa a Grecsó nyelvi sokszínűsége, amely lehetővé teszi, hogy különböző élettapasztalatokat rögzítsen. Grecsó szerint ez a sokféleség nem tudatos formai gyakorlat, sokkal inkább belső kényszer eredménye, hiszen bizonyos témákhoz bizonyos nyelveket társít.
A Költészet Formáiról
A bemutatón különös hangsúlyt kaptak az újszövetségi parafrázisok is, ahol a bibliai történetek a gyermekkori élményekkel és a betegséggel összefonódva jelennek meg. Grecsó kifejtette, hogy ezek a versek mélyebb, archaikusabb nyelvet igényelnek, hogy hitelesen visszaadják az ember sorsával való szembenézés állapotát. A forma mindig a pontos kifejezés eszköze, nem puszta játék.
A bemutató végén a versek nyújtotta sokszínűség nem csak a kötet egységét erősítette, hanem az alapélményhez is visszavezetett – az idő múlása és az emberi kapcsolatok megmaradó ereje. Ezzel Grecsó Krisztián nem csupán a rímeket és a szavakat, hanem a mélyebb emberi érzéseket művészi formába önti, amely folytatásra érdemes eszmecseréket generál a költészet és a mindennapi élet összefonódásáról.
