Henri Kagannak és Kenso Soainak ítélték oda a 2026-os kémiai Nobel-díjat
A Svéd Királyi Tudományos Akadémia bejelentette, hogy a 2026-os kémiai Nobel-díjat megosztva ítélte oda a francia Henri B. Kagannak és a japán Kenso Soainak. A két kutató a nemlineáris hatások, valamint az aszimmetrikus szerves szintézisek során fellépő autokatalízis felfedezéséért részesült az elismerésben.
Munkásságukkal választ találtak az elméleti biológia és kémia egyik legrégebbi fundamentális kérdésére: hogyan válhatott az élet molekuláris szinten egyoldalúvá, és miként kényszeríthetők a mesterséges kémiai reakciók arra, hogy kizárólag a kívánt molekulatükörképet hozzák létre.
Az élet kémiája homokirális felépítésű. Ahogyan a bal és jobb kézünk egymás tükörképei, úgy számos biológiai alapmolekula, köztük az aminosavak és a cukrok is kétféle, egymással tükörképi viszonyban álló változatban, úgynevezett enantiomerként létezhet. A természetben a fehérjéket felépítő aminosavak szinte kizárólag „balkezes” formában fordulnak elő a sejtekben, míg a DNS-ben és RNS-ben található cukormolekulák kizárólag „jobbkezesek”.
Amikor a kutatók laboratóriumi körülmények között próbáltak ilyen molekulákat szintetizálni, a folyamat végén törvényszerűen mindig fele-fele arányban keletkezett a két tükörkép. Ez az egyensúly óriási gyakorlati problémát jelentett a gyógyszeriparban, mivel az emberi szervezet receptorai maguk is királisak, így a tükörképi molekuláris pároknak gyakran merőben eltérő a biológiai hatásuk.
Henri Kagan 1986-ban tette meg az első áttörést, amikor felfedezte a kiralitás átadásának úgynevezett nemlineáris hatását. Rájött, hogy bizonyos katalizátorok jelenlétében a katalizátor kismértékű kezdeti feleslege a reakció során nem arányosan, hanem hatványozottan erősödik fel a végtermékben.
A folyamat betetőzését Kenso Soai kutatásai hozták el, aki 1995-ben publikálta az első olyan kémiai reakció vázlatát, amely képes volt az aszimmetrikus autokatalízisre. Ennek lényege, hogy a reakcióban keletkező királis termék maga válik a folyamat legfőbb katalizátorává, kizárólag a saját maga típusának további képződését gyorsítva fel. Soai 2003-ban mutatta be az azóta róla elnevezett Soai-reakciót, amelyben akár a legkisebb kezdeti aszimmetria is elegendő ahhoz, hogy a reakció végére kizárólag az egyik lehetséges tükörkép képződjön, százszázalékos tisztaságban.
Heiner Linke, a Nobel-díj kémiai bizottságának elnöke kiemelte: Henri Kagan és Kenso Soai látványos reakcióikkal egy több mint egy évszázados rejtélyt oldottak meg, világos kémiai magyarázatot adva arra, miként alakulhatott ki spontán módon a földi élet homokiralitása. Felfedezéseik ma alapvető igazodási pontnak számítanak az egyedi sztereoizomerekre épülő modern gyógyszermolekulák tervezésében és ipari gyártásában.
