Elkezdődött a választói felhatalmazás alapján ígért elszámoltatás
Hétfőn olyan események történtek Magyarországon, amelyek korábban nem voltak megszokottak – ez a válasz a címben feltett kérdésre. Mindez összefügg azzal a felhatalmazással, amelyet a választók soha nem látott többségben és egységben adtak április 12-én.
A történéseket az érintettek, szűkebb környezetük és a nyilvánosság is széles érzelmi skálán fogadta. Érdemes higgadtan végignézni a történeteken – természetesen lehet vitatni, hogy amit láttunk, az filmszerű volt-e, és hogy helyénvaló-e, ha egy, a hatalmi ágaktól, köztük a nyomozati és bűnüldöző szervektől független miniszterelnök maga jelenti be az eljárások megindulását. Hasonlóképpen lehet véleményünk arról is, hogy ízléses-e családtagok mögül a figyelemre és sajnálatra építeni, vagy arról, hogy az évekig korrupcióban és törvénytelenségben érintett szereplők milyen felülről vezérelt, igazságtalan lépésekről beszélnek.
A tárgyszerű következtetés ugyanakkor az: megkezdődött annak a politikai programnak a megvalósítása, amelyre a frissen megalakult, öt hónapos kormány még ellenzéki erőként kapott mandátumot a választóktól. Tisztítótűzbe ojtott elszámoltatást ígértek, és úgy tűnik, az igényekkel összhangban ez valósul meg.
Az állampolgárok akkor teszik a legjobbat magukkal, ha hektikus érzelemnyilvánítás nélkül adják meg az esélyt a neutrális, törvény szerinti, szabályos eljárásoknak, a nyomozóknak és az ítészeknek. Közös érdek, hogy aki esetében kétséget kizáróan bebizonyosodik a lopás, a csalás vagy a visszaélés, az megkapja méltó büntetését.
Az NKA-botránytól az MNB-ügyön át az Aranykonvoj-drámáig széles az a halmaz, amelyben az új Magyarország és lakosainak érdekében lépésről lépésre haladni kell.
