A bilincsek politikája veszélyes útra viheti az új kormányt és az egész országot
Seszták Miklós és Hankó Balázs őrizetbe vétele mögött politikai szempontok és az elszámoltatást sürgető tiszás választók növekvő elvárásai is meghúzódhatnak. Az elemző szerint a hatóságokra nehezedő politikai nyomás veszélyeztetheti a pártatlan eljárást, miközben az ártatlanság vélelme is háttérbe szorult a politikai kommunikációban.
Az elmúlt tizenhat évben számtalanszor elhangzott bírálatként az Orbán-kormánnyal szemben, hogy egy „következmények nélküli országot teremtett”, ahol minden a hatalom megtartásának van alárendelve, az intézmények politikai befolyás alatt állnak, a törvények pedig elsősorban a hatalom birtokosainak érdekeit szolgálják. Az április 12-i kormányváltással ez a rendszer kártyavárként omlott össze, a korábbi kormányoldalnak pedig most szembe kell néznie ennek következményeivel. De közben mintha egyre inkább egy „következményeket figyelmen kívül hagyó ország” felé haladnánk, ahol az igazságszolgáltatást, a nyomozó hatóságokat és a bíróságokat megelőzve már politikai és társadalmi ítéletek születnek.
Nagy Attila Tibor szerint Seszták Miklós és Hankó Balázs mentelmi jogának hétfői felfüggesztése, majd őrizetbe vételük úgy is értelmezhető, hogy a Magyar Péter vezette Tisza-kormány konkrét eredményeket akart felmutatni az egyre türelmetlenebbé váló tiszás választóknak. A nyomozó hatóságokkal, ügyészségekkel szembeni politikai elvárás egyértelműen megjelent a magyar politikai diskurzusban, ami megnehezíti a hatóságok pártatlan tevékenységét – ez pedig nem összeegyeztethető egy valódi jogállamon alapuló demokráciával.
Az elemző felidézte: Magyar Péter 2024-es politikai belépése után a Tisza Párt elnökének sikerült a felgyülemlett haragot a Fidesz-kormány ellen fordítania. Az „Út a börtönbe!” program emlegetése és a „Bilincs, bilincs, rács, rács” megfogalmazás nagy tetszést váltott ki hallgatóságából, így a kormányváltás után több szavazó már Orbán Viktort látta a börtönben. Unger Anna NVVH-elnökké választása azért keltett indulatokat, mert a csalódottak úgy értékelték, hogy a Ligeti Miklóssal szembeni személyi döntés azt jelzi: nem veszik komolyan az elszámoltatást. A miniszterelnök a népszerűségi adatokra figyelve gesztusokat tett az elégedetlenkedőknek – ilyen gesztusnak tekinthető Seszták és Hankó mentelmi jogának felfüggesztése és őrizetbe vétele is.
Nagy Attila Tibor arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyar Péter nyilvánosan nem utasította a rendőrséget vagy az ügyészséget konkrét intézkedésre, ugyanakkor saját mentelmi ügyében napokon keresztül bírálta az ügyészség vezetését. Mivel többször kifejtette, mely ügyekben nem haladt elég gyorsan a nyomozás, a címzettek számára világos, mik a tiszás hatalom elvárásai. Egy valódi jogállamban azonban elfogadhatatlan a nyomozó hatóságok és az ügyészség politikai befolyásolása: a gyanúsítottak ügyében kizárólag pártatlan, szakszerű eljárás alapján szabad dönteni. Az is politikai befolyásolás, ha korábban a rendőrség és ügyészség nem járt el kellő alapossággal a gyanús ügyekben, és ezt utólag orvosolni kellene.
A választói elvárások retorikai kiszolgálását mutatja, hogy Magyar Péter a hétfői parlamenti ülésen nem hangsúlyozta a jogállamisági szempontok fontosságát, így azt sem, hogy jogerős ítéletig mindenkit megillet az ártatlanság vélelme. A tiszás retorikában a bűnösség legalábbis politikai értelemben nyilvánvaló. Az ellenzékbe szorult Fidesz és KDNP képviselői áldozati pozícióba helyezték magukat, és „tiszás önkényt” emlegetnek – ezt erősítette Orbán Viktor Facebook-oldalának esti élő közvetítése is. Az elemző megjegyezte: amikor a Fidesz–KDNP volt kormányon, arra is akadt példa, hogy politikusai nyilvánosan igyekeztek befolyásolni az igazságszolgáltatást. A politikai elit korábban is és most is azt az üzenetet közvetíti a választóknak, hogy saját igazságérzetük fontosabb a jogállami eljárásnál és a politikai befolyástól mentes igazságszolgáltatásnál.
