James Bond ősellensége egy magyar építészzseni volt
Goldfinger Ernő 1902. szeptember 1-jén született Budapesten, és a brutalista építészet egyik kiemelkedő magyar alakja lett. 18 éves korában Bécsbe, majd Angliába költözött, de tanult Svájcban és Párizsban is: a francia fővárosban 14 évig maradt, és az École des Beaux-Arts építőművész szakán folytatta tanulmányait. Hallgatta Le Corbusier előadását, valamint Auguste Perret szabadelőadásait, és bekapcsolódott a párizsi művészvilág életébe. Barátságot kötött André Kertésszel, Max Ernsttel és Paul Éluard-dal, jól beszélt angolul, németül és franciául, és közeli ismeretségbe került a Bauhaus egyik meghatározó alakjával, Walter Gropiusszal is.
Végül szerelme, későbbi felesége miatt telepedett le Londonban. Ursula Blackwell az angol Crosse & Blackwell élelmiszeripari vállalat egyik örököse volt. 1934-ben házasodtak össze, és ekkor költöztek a nő londoni házába.
Így lett Goldfinger Ernőből Bond-ősellenség
Ian Fleming az építész Goldfinger Ernőről mintázta Auric Goldfingert, James Bond ősellenségét. A regény története szerint a legnagyobb angol bank felfedezi, hogy valaki hatalmas mennyiségű aranyat halmoz fel, és úgy tűnik, a nemzetközi aranykereskedő, Auric Goldfinger is érintett az ügyben. A bank ezért James Bond titkosügynököt küldi nyomozni, aki hamarosan rájön, hogy az arcátlanul vakmerő terv az évszázad bűnténye lenne, amelynek célja teljes gazdasági káosz kavarása a Nyugaton.
Fleming nem az építész kedvessége miatt nevezte el róla a krimi gonosztevőjét. Goldfinger a házához közel építette fel modernista stílusú villáját, ami nagyon nem tetszett az írónak. Az agresszív stílus és az, hogy régebbi viktoriánus házakat bontott le, hogy helyet csináljon betonszerkezeteinek, felbosszantotta Fleminget, aki 1959-es gonosztevőjét róla nevezte el. Goldfinger azonban nem hagyta magát: beperelte az írót, hogy a Bond-gonosz ne Auric Goldfinger névre hallgasson, végül peren kívül megegyeztek némi pénz ellenében.
Az újjáépítéstől a londoni ikonikus házakig
1933-ban vett részt Moholy-Nagy Lászlóval egy athéni építészeti kongresszuson, amelyen a nagyvárosi túlnépesedés problémáit vitatták meg. Itt szeretett bele a felfelé terjeszkedés lehetőségébe. Egyik leghíresebb épülete London Hampstead városrészében épült 1937-ben: a háromlakásos villa az első modernista lakóház lett Angliában, és bár eleinte ellenérzéseket váltott ki a környék lakóiból, később a régió ikonikus házává vált óriási üvegfelületeivel.
A második világháborúban Nagy-Britannia megtámadásakor az álcázási egység munkájában vett részt, a bombázások után pedig az újjáépítésbe vetette bele magát. Megírta a The County of London Plant című várostervezési bestsellert. A háború lezárulta után tervezőirodájából több iskola, lakó- és középület terve került ki, mind a brutalista stílus jegyében. Új módszert talált ki az előregyártott vasbeton elemek gyors felhúzására, és egy új típusú ablakot is kifejlesztett, amely a helyiségek mennyezete felé vetíti a fényt, növelve a szobák világosságát.
Fontos épületei közé tartozik az 1967-es brit egészségügyi minisztérium számára emelt Alexander Fleming House, az Odeon Filmszínház és a Balfron Tower 26 emeletes lakóháza, amelynek legfelső szintjére maga Goldfinger is beköltözött feleségével, hogy tesztelje élhetőségét és a lakók véleményét. A következő toronyház a 31 emeletes Trellick Tower volt, amely 98 méterével 1972-ben Európa legmagasabb lakóházaként magasodott, saját kis világgal: mosoda, óvoda, orvosi rendelő és idősotthon is helyet kapott benne. Goldfinger is itt rendezte be irodáját.
Magyar gyökerek és örökség
1971-ben a Királyi Művészeti Akadémia rendes tagjává választották, de a lovagi címet nem fogadta el. 1977-ben hagyott fel a tervezéssel. Magyar gyökereire élete végéig büszke volt: 1960 és 1967 között támogatta, hogy 25 magyar építész egy-egy évet Angliában dolgozhasson. Később ösztöndíjat alapított tehetséges, fiatal magyar építészeknek. Élete végén többször ellátogatott Magyarországra, előadásokat is tartott a Műszaki Egyetemen. 1987-ben hunyt el Londonban.
