KARÁCSONY VAN, ÜNNEPELJÜK MEG, HOGY AZ ELÍTÉLT ÁRTATLAN
Nyakig merülünk a keresztény kultúrkörben, és ez a helyzet gátat szab a róla való gondolkodásnak. Karácsony előtt kiváltképpen feszítő kérdés, hogy meddig terjedt a kommerszializáció határa. Már a Római Birodalom idejében is létezett hasonló, grandiózus ünnepség, mint amilyen a szaturnália volt, de csupán a 4. századi császári döntés tette kötelezővé Jézus születésének ünneplését az év végén.
Az évezredek során már régóta vágyakoztak az emberek a tél közepén való kis kikapcsolódásra. A kapitalizmus azonban újraértelmezte a karácsonyt: hozzájárult a munkaidő és az ajándékvásárlás eltolódásához. Miközben körülöttünk felcsendül Mariah Carey és a Wham! ünnepi dala, a Coca-Cola univerzális Mikulását népszerűsítette, hogy a téli hónapokban is népszerűsítse az üdítőitalát.
A kereszténység szintén jelentős utat járt be, kezdetben egy apró zsidó szekta hitéből nőtt ki, majd a Római Birodalom államvallásává vált, és végül a nyugati világ domináló hitrendszerévé alakult. Kérdés, hogy Krisztus valóban létezett-e; a feltételezés szerint több korabeli tanítóból és lázadóból formálták őt. De a történet lényege, hogy nem egy hadvezér vagy bölcs figura, hanem egy tragikus alakként jelenik meg, aki a társadalom legradikálisabb részeivel foglalkozott, leprásokkal, szegényekkel és prostituáltakkal, akikből egyfajta kommunát faragott. Végül a saját tanítványai árulták el őt, aki helyett a tömeg inkább egy elítélt rablógyilkos szabadon bocsátását követelte, őt pedig keresztre feszítették.
Ez a fajta önkéntes bűnbak megölése utal Pilátus kezeire is, hiszen Jézus halálos ítélete nem csupán a földi hatalom döntése, hanem a nép felkiáltása is egyben. Ez a narratíva párhuzamba állítható azzal a bibliai történettel, amely Ábrahám áldozataként ismert: Isten parancsára áldozza fel fiát, de az angyal az utolsó pillanatban megakadályozza. Mindez a gyermeki áldozat fölötti bűntudat moccanását tükrözi, ami már más vallásokban is jelen volt.
A kereszténység tehát a bűn megítélésével komoly kihívás elé állítja a társadalmat, hiszen Jézus nagy gesztusai, mint a következmények nélküli kövezés megállítása is, a közösségi bűnbak termesztését hangsúlyozzák. Krisztus kereszthalála a legfőbb bűnös, ám aki ártatlan, a bűnbakképzés folyamata pedig innentől már nem egyszerűsíthető le.
René Girard filozófiája a mimézis kifejezési formájába illeszkedik, amely az emberi vágyak alapján mások modellezéséből származik. A figyelem elterelése, hogy ami a másiké, az irigylésre méltóbb, vagyis éppen az emberi természet hiábavalósága a bűn forrása. A rivalizálás és a versengés évezredes konfliktusokat szül, legyen szó kis közösségekről vagy államok közti háborúkról.
A keresztény vallás misztériuma az, hogy számos példa révén rávilágít, miként olvadnak össze a mimetikus konfliktusok bűnbakképzéssel. Krisztust pont azért kellett megölelnie a halál, mert a nép már feszülten várta, és szükség volt valakire, akit bűnbakként feláldozhatnak. A valóság ezután mutatkozik meg: Jézus ártatlan, ez pedig megkérdőjelezi a bűnbakképzést, hiszen a végeredmény elválik az igazságtól.
A kereszténység üzenete eljutott a világvallásba, de a bűnbakképzés maradt; a politika továbbra is felhasználja, akárcsak a történelmi népirtások idején, ami csakis a mimetikus spirál örvénye. Heródes múltja is bizonyítja, hogy a csecsemőgyilkossággal szemben milyen kegyetlen lehet, míg a bűnözői történetek rejtelmesen érintettek maradtak.
Girard katolikusként azt vallja, hogy az egyetlen kiút a mimetikus erőszakspirálból Krisztus követése, mert ha nem így teszünk, elhozzuk magunkra az apokalipszist. A négy lovas – pestis, háború, népirtás és éhínség – már körülöttünk jár, ami csak megerősíti a tényt, hogy a földi dolgok elhagyása radikális döntés.
Talán érdemes ezeken a gondolatokon töprengeni az ünnepi asztalnál, hiszen a bűnbakképzés érzete manapság égető probléma a társadalmi diskurzusunkban is. Szerencsére az ünnepi köszöntésünk töretlenül hangzik: legyen áldott és békés karácsonyunk.
A szerző újságíró, publicista, az ÖT munkatársa.
Forrás: index.hu/velemeny/2025/12/23/karacsony-jezus-vallas-filozofia-rene-girard/
