„Köszönet a takaróért a kedves rendőröknek”
Öt budapesti aluljáró és a Könyves Kálmán körúti éjjeli menedékhely bemutatása során egyértelműen szembesülhetünk azzal, hogy a hajléktalanléttel kapcsolatos régi sztereotípiák időről időre megdőlnek. A közlekedési csomópontokban, ahol korábban a legrosszabb állapotok uralkodtak, ma már patikai tisztaságot tapasztalhatunk. Az aluljárók korábban a legalsóbb bugyrokhoz hasonlíthatók voltak, ma viszont sok helyen rendezett viszonyokkal találkozunk.
Leereszkedve a Nyugati téri aluljáróba, szürreális tisztaság fogad minket. Sehol egy eldobott csikk, zsebkendő, vagy üres étkezési csomag. Mivel a hajléktalanok zöme valószínűleg még nem jött ki az éjjeli menedékhelyekről, elképzelhető, hogy a tisztaság jelentős része a szállások éjszakai vendégeinek hiányából fakad.
A Boráros téren viszont újra találkozunk egy hajléktalannal. Karesznak hívják, és elmondja, hogy a szálláson aludt, de barátja, Józsi, akivel szoros kapcsolatot ápol, eltűnt, hogy hová ment, nem tudja. Karesz nyugdíjas, harminc évet dolgozott, havi nyugdíja 390 ezer forint. Amikor a szállásdíjról kérdezem, meglepődve válaszol, hogy persze, hogy kell fizetni, hiszen így kezeli a szálláshely munkatársai.
A következő megállónk a Ferenc körúti aluljáró, ahol szintén rend, tisztaság fogad minket. Itt is találkozunk egy hajléktalannal, Attilával, aki elmondja, hogy biztonságban van, mert a rendőrök forró teát és takarót adtak neki, hogy a mínuszokban meg ne fázzon.
Beszélgetésünk során Attila megjegyzi, hogy nem szeretne menni a hajléktalanszállóra, mert ott kirabolják az embert. Hasonló félelemről beszélt nekem Zoltán is, egy másik hajléktalan, akivel a budafoki kiserdőben találkoztam.
Következő megállónk a népligeti aluljáró, ahol Irmával találkozom, aki szintén a hajléktalanság szorító körülményeiről mesél. A Rákóczi téren bérlik kis lakásukat, de a folyamatos pénzhiány miatt sokszor kénytelenek kéregetni. Az érzelmeik hamarosan feszültté válnak, amikor a fotós kollégám képet készít Irmáról.
Az éjjeli menedékhely eléréséhez villamosozunk egyet, és a helyszínen Beczéné Bálint Mónika, a hajléktalanellátásban dolgozó szociális munkás fogad minket. Ő megerősíti, hogy a hajléktalanok világa sokrétű, az emberek sorsa eltérő lehet. A munkáját szenvedéllyel végzi, hiszen mint mondja, szív nélkül nem lehet csinálni. A hajléktalanságból való kilábalás pedig általában motiváción és célen múlik.
A menedékhely ajtaján Zakar Gergely igazgató várakozik, aki elmondja, hogy a hajléktalanellátás terén folyamatosan javuló tendenciák tapasztalhatók, a rendőrség és a közterület-felügyelet szemléletváltozásának köszönhetően. A hajléktalanság kriminalizálása ma már szinte eltűnt, a feljelentések száma alacsony.
A menedékhelyek nemcsak szállást kínálnak, hanem teljes körű szolgáltatásokat is nyújtanak, beleértve az orvosi ellátást és szociális segítséget is. A hajléktalanok gyakran dolgoznak, legyen szó egyszerűbb takarításokról vagy palackok visszaváltásáról, hiszen sokan értik meg a túlélés mikéntjét. A hajléktalan emberek nemcsak passzív befogadottak, hanem aktívan részt vesznek a város takarításában is.
A riport során elmondottakat figyelembe véve világossá válik, hogy a hajléktalan élet sokkal összetettebb, mint azt a társadalom sokszor gondolja. Azok, akik az utcán élnek, szintén emberek, akiket megillet az emberi méltóság, és lehetőségük van a visszailleszkedésre a társadalomba. Az intézményhez bárki eljuthat, és a céljaik eléréséhez segítséget nyújtanak, mindezt ingyenesen, rendszerváltós fejlődés keretein belül.
Mindezek után elmondható, hogy a hajléktalanok problémái és azok megoldásai komoly társadalmi felelősséget igényelnek, és fontos, hogy a társadalom ezt felismerje, valamint támogassa azokat, akik elkötelezettek a támogatásuk mellett.
A menedékhelyekkel kapcsolatos felajánlások várják az adományokat, a cím pedig: X. kerület, Könyves Kálmán körút 84. A számlaszám: 11784009-15493950-10080003, IBAN: HU25117840091549395010080003.
