Új regény idézi fel a Gerbeaud márka születését
Iglódi Csaba új családregénnyel jelentkezett: a Dreher-szimfónia után ezúttal a Gerbeaud-rapszódia első kötete látott napvilágot. A könyv középpontjában Émile Gerbeaud életútja áll, aki svájci csokoládémesterként érkezett Magyarországra, és végül egy világhírű magyar márka névadója, a macskanyelv megalkotója lett.
A regény nem a cukrászat világában indul: az első fejezetek egy vívóterembe kalauzolják az olvasót, ahol hosszú oldalakon keresztül egy vívómester munkájába nyerhetünk bepillantást. Ez nem véletlen, hiszen a szerző itt fekteti le mindazokat az alapokat, amelyek a tartásról, a küzdelemről, a kitartásról, a tisztességről, a nők és férfiak helytállásáról, a bátorságról és a győzelemről szólnak. Ezekre pedig szükség van egy olyan márka és üzleti vállalkozás felépítéséhez, amely évszázadokon átívelve a mai napig él és virágzik.
A könyv lapjain a cukrászati motívumok is végigkísérik a történetet: az egyes fejezeteket macskanyelv választja el egymástól. A regény külleme is tudatosan egy míves bonbonos dobozt idéz, amelyet nem egyszerűen kinyitunk, hanem előbb megcsodálunk, kézbe veszünk, majd kíváncsian fedezzük fel, mit rejt. A bonbon hasonlata azonban nem áll meg a borítónál: ahogyan egy bonbonban a gondosan megválasztott összetevők találkoznak, úgy olvad össze a történetben a magánélet és az üzlet, az érzelem és a számítás, a személyes sors és a történelmi háttér.
A regény arra is választ keres, mi vonzotta Émile Gerbeaud-t egy idegen városba, ahol újra meg kellett teremtenie a helyét, és ahol a tehetsége önmagában még nem garantálta a sikert. A 19. század második felének Budapestje pezsgő, fejlődő nagyváros volt, ahol új fogyasztói igények, polgárosodó életforma és egyre kifinomultabb vendéglátói kultúra alakult ki. A városba ugyan csak a második kötetben érkezünk el, a regény egyik legfontosabb rétege azonban már az első tételből is kiviláglik: a márkák nem a semmiből teremnek, mögöttük emberek állnak, akiknek el kell dönteniük, mikor merjenek kockáztatni, hogyan különböztessék meg magukat a versenytársaktól, és miként teremtsenek olyan értéket, amelyhez mások újra meg újra vissza akarnak térni.
Ehhez a Gerbeaud esetében Émile és felesége, Esther szövetségére is szükség volt. A kötet a vívás szabályait a házasságra is kiterjeszti: a vívás nem a támadás, hanem a figyelem művészete, annak képessége, hogy megtanuljuk érezni a másik ritmusát, mozdulatait és szándékát. Egy fontos különbség azonban van a vívás és a házasság között: a páston egymással szemben állunk, a házasságban viszont egymás mellett.
A Gerbeaud-rapszódia nem vezetői kézikönyv, hanem olvasmányos történet: nem leckéket sorol, hanem helyzeteket teremt, amelyekből az olvasó maga vonhatja le a következtetéseket. A cím is figyelmet érdemel, különösen az előző családregény, a Dreher-szimfónia fényében: míg a szimfónia nagyobb szabású, összetett zenei alkotás, amelynek tételei egy átgondolt szerkezet részeiként állnak össze egésszé, a rapszódia szabadabb formájú, szenvedélyesebb mű, amelyben a hangulatok és érzelmek között a drámai fordulatoknak és a váratlan kitérőknek is helyük van. Míg a Dreher-szimfónia négy nemzedék sorsán keresztül építkezett, a Gerbeaud-rapszódia alcíme szerint két tételben bontakozik ki. A középpontban itt is a vállalkozás és a család összefonódása áll, ám a cukrászmester útját a szakmai ambíció mellett a szerelem, a féltékenység, az árulás és a csalódás is alakítja.
A kötet adatai
A Gerbeaud-rapszódia az Athenaeum Kiadó gondozásában jelent meg 2026-ban, 384 oldalon. A borítón Iglódi Csaba könyvének első kötete látható, Kaszás Tamás felvétele.
