Magyar Péter beszél, beszél és beszél – de hol marad a szavak súlya?
A miniszterelnök a minapi pécsi gyűlésén egy félmondatban elismerte, hogy „az abszolút parlamentnek” nincs sok értelme. Annyiban igaza van, hogy a vitakultúra eldurvulásának és a tengernyi személyeskedésnek valóban nincs sok értelme – csakhogy ezek egyik fő okozója maga a jelenlegi miniszterelnök.
Magyar Péter már egy korábbi gyűlésen is arról beszélt, hogy érti azt a kritikát, amely szerint csökkenteni kellene a parlamenti szócséplést. Eljött aztán szeptember 21-e, hétfő, és Magyar Péter most sem bírta ki. Ismét szót kért, hosszan mondta a magáét, és ugyancsak hosszan reagált az ellenzéki képviselők felszólalásaira.
Még öt hónapja sem ülésezik az új Országgyűlés, de a cikk leadásakor Magyar Péter felszólalásainak száma már a 150-et közelíti. Összehasonlításképpen: elődje, Orbán Viktor az előző négy évben összesen 262 alkalommal kért szót. Ha Magyar Péter ilyen ütemben folytatja, egy éven belül túlszárnyalhatja elődje teljes ciklus alatt elért számát.
Orbán Viktor viszonylag ritkán szólalt fel, és azt sem szerette, ha az Országgyűlésben nyilvánosan vonták kérdőre. Az előző miniszterelnök parlamenti felszólalásai ugyanakkor sokszor eseményszámba mentek. Eleinte Magyar Péter beszédei is nagy figyelmet keltettek, ám azzal, hogy szinte minden parlamenti ülésnap elején szót kért, lassan maga koptatta el felszólalásainak újdonságerejét.
Egy vezető szavainak súlya kell, hogy legyen, már csak a pozíciója miatt is. Egy olyan nagyhatalmú politikai vezető, mint a miniszterelnök, a megszólalás helyének és gyakoriságának észszerű megválasztásával elérheti, hogy üzenetei nagyobb súllyal jelenjenek meg a közvéleményben és a sajtóban.
Nem véletlen az sem, hogy nemcsak Orbán Viktor, de a többi miniszterelnök-elődje sem szólalt fel nagyon gyakran a parlament ülésein. Más európai országok parlamentjeiben sem szoktak gyakran megszólalni a miniszterelnökök vagy kancellárok. Kivétel a mindenkori brit miniszterelnök, aki a Prime Minister’s Question Time miatt gyakran felszólal az alsóházban.
A magyar parlamentben 1994 ősze óta van ehhez hasonló műfaj, amelyben egy képviselő két percben kérdezheti a kormánytagot, aki szintén két percig válaszolhat. Feltűnő, hogy Magyar Péter ezt a beszédidőben erősen kötött műfajt igyekszik kerülni. Ő a parlament üléseinek elejét szereti, amikor korlátlan ideig elmondhatja napirend előtti felszólalását.
Magyar Péter már kétszer is mosolyogva jegyezte meg, hogy ezt a szabályt még a Fidesz alkotta meg, és „ami jó, azt megtartjuk”. Ám beszédeinek gyakoriságával nemcsak az a gond, hogy idővel elkoptathatja a beszédek megtartóját, hanem az is, hogy az idő múlásával egyre nehezebb olyan új dolgokat kitalálni, amelyek sokak figyelmét felkeltik.
A fideszes képviselők „maffiózó”, „fekete öves bűnözők” jelzőkkel való ellátása eleinte még nagy dolog volt. Azóta eltelt pár hónap, és ugyanezek a jelzők már nem szólnak akkorát. Kezdjük megszokni. Mint ahogy a miniszterelnöki poént is, hogy „erős ez a kupola, mert nem omlik le ennyi hazugság hallatán” – ezt is többször elsütötte már.
A szeptember 21-i ülésnapon a miniszterelnök a pulpitusnál a szigorú tanár bácsi szerepét játszotta: megszégyenítette azokat a fideszes és kereszténydemokrata képviselőket, akik beszéde elején még nem voltak jelen. Magyar Péter rászólt egy újságot olvasó ellenzéki képviselőre, és kifogásolta, hogy egyesek a mobiltelefonjukat nézik. E tekintetben meglehetősen elnéző önmagával szemben: ő maga is szokott ilyet tenni a parlamenti üléseken.
Mindig lehet még keményebben, még durvábban beszélni. Mindig lehet mélyebbre süllyedni. A parlament ülésein verekedni is lehet – a szerb, az ukrán, a georgiai parlamentben is volt már verekedés. 1904 végén nálunk is volt dulakodás a parlamentben, csak akkor még sem videókamera, sem mobiltelefon nem volt.
Persze lehetne egymással jóval nagyobb tisztelettel is beszélni a parlamentben. A képviselők választóik szavazataival jutottak be az Országgyűlésbe, vagyis aki kulturált hangnemben beszél képviselőtársaival, az közvetve a választókat is megtiszteli. Ezt Magyar Péter is elkezdhetné, mégiscsak ő rendelkezik jelenleg a legnagyobb politikai hatalommal Magyarországon.
