Már a németek dolgoznak a lengyeleknek: Varsó bevásárolja magát Nyugatra, miközben mi csak pislogunk
A varsói tőzsde kiemelkedő szereplői sorra átvállalják a német vállalatokat, miközben a lengyel GDP immár átlépte az 1 billió dolláros álomhatárt. A politikai döntéshozók, tanulva a korábbi hibákból, úgy tűnik, inkább békét keresnek a jegybankkal, hogy elkerüljék a befektetők elriasztását. Míg Magyarországon a dominál a klasszikus összeszerelő üzemmodell, Lengyelország már „Dél-Koreává” vált az európai gazdasági térben.
Hegedűs Szabolcs 2026. február 12-én, csütörtökön 18:00-kor közzétett cikkében az elemzések alapján rámutat arra, hogy a lengyel cégek 2025-ben rekordszámú, összesen 22 felvásárlást (M&A) jelentettek be Nyugat-Európában, ebből kilenc kifejezetten Németországban történt. Kiemelkedő tranzakciók közé tartozik, hogy a Wirtualna Polska médiacsoport 240 millió euróért megszerezte a német Invia Groupot, a Spyrosoft technológiai cég a berlini Embeddeers GmbH-t vásárolta fel, míg az Adamed Pharma átigazolta a Sanofi spanyol üzemeit.
A lengyel cégvezetők új generációja levetkőzte a kisebbrendűségi komplexust, és mára képesek nemcsak versenyezni, hanem aktívan felvásárolni a nyugati konkurenciát. Jacek Swiderski, a Wirtualna Polska vezére a Bloombergnek nyilatkozva kifejtette: „Elképzelhetetlen volt számomra, hogy a lengyel gazdaság utolérje a németet szakértelemben vagy méretben. De a mostani tranzakciók megmutatják, milyen messzire jutottunk.”
Pooling of foreign capital for investments, Lengyelország a külföldi tőke bevonzása helyett a tőkekivitelre állt át. A gazdasági adatok is egyértelműen a növekedés mellett érvelnek, hiszen Lengyelország tavaly 3,6%-os GDP-növekedést ért el, míg Németország stagnált 0,2%-os növekedéssel. Az egy főre jutó GDP már a német szint felét elérte, míg Magyarország lemaradni látszik ebben a versenyben.
Orbán Viktor 2030-ra tett ambiciózus „Ausztria-utolérése” mára inkább politikai víziónak tűnik, mint reális célnak, hiszen az adatok alapján a magyar gazdasági növekedés megakadt. A magyar politikai elit egyáltalán nem a nemzeti bajnokok kialakításában gondolkodik, hanem inkább az állami megrendelésekre épít, melyek nem teremtenek olyan stabil nemzeti alapokat, amelyek a nyugati piacokra való kilépést támogathatnák.
Lengyelország pragmatizmusa és stabilitása a régiós példaértékű esetévé vált, ahol a politikai csatározásokat sikerült a gazdasági racionalitás mögé szorítani. Donald Tusk kormánya és a jegybank között hónapokig feszült a helyzet, de a közeljövő beruházásai fontosabbnak bizonyultak, mint a politikai harc.
Mindezek alapján nem meglepő, hogy Lengyelország a monetáris önállóságot már évek óta a válságok idején használja fel, míg Magyarország e lehetőségeket gyakran kísérletező politikai döntésekhez alkalmazta. A lengyelek jól láthatóan tanultak a hibákból, és a belső piac kibővítése mellett kiemelt figyelmet fordítanak a külföldi terjeszkedésre.
Összességében a lengyel gazdaság mintául szolgálhat Magyarország számára, amely még mindig a régi, olcsó munkaerőre építő ipari modellben ragadt, miközben a lengyel védekezés és bővítés a mai gazdasági kihívásokra is választ ad.
