Mérgek zúdulnak ránk a digitális térből, senki nincs biztonságban
Adatok, tények árasztják el elménket óriási sebességgel, a social media, az internet és az okostelefonok állandóan bombáznak minket, ami már anatómiai elváltozásokat is okoz agyunkban. Átalakult értékrendünk, önértékelésünk, kapcsolataink és figyelmünk – és nem jó irányba.
Új világunk súlyos károkat okoz, a dózis határozza meg a mérget, az információáramlás gyökeresen megváltozott – olvasható Szász Máté új könyvében. A szerző háromkötetesre tervezett sorozata ezúttal az internet, az okostelefonok és a mesterséges intelligencia veszélyeit járja körül, miután korábban a sminkek és a beautyvilág mérgeinek hatásáról írt.
A figyelem a hatalom
Agyunk a nap minden percében óriási terhelésnek van kitéve a rázúduló információhalmaz miatt, ezt feldolgozni nem tudjuk, belefáradunk, és csökken az agyi kapacitásunk. Mégsem merjük kikapcsolni a telefont, mert félünk, hogy kimaradunk valamiből, ráadásul dopaminfüggőkké váltunk. A boldogsághormon az értesítésekből, az ismerősnek jelölésekből és a hírekből érkezik.
A techmogulok ma már a figyelmünkért küzdenek, ami a gazdaság motorja lett, a figyelem az új arany. A globális internet hajtja a gazdasági hasznot, amikor napi 6-8 órát töltünk a telefonunkon, ott késztetnek vásárlásra, regisztrálásra, fogyasztásra. Az alkalmazásokat úgy fejlesztik, hogy megragadják a figyelmünket, ezért nem tudjuk letenni az eszközöket.
Ez az állandó függés neuroanatómiai elváltozásokat okoz agyunkban. A social media platformok fejlesztése során neurobiológusokkal és pszichológusokkal dolgoztak együtt, hogy direkt függővé tegyenek minket. Tavasszal pert indítottak ellenük, amit 1600 újabb, folyamatban lévő eljárás követett, amelyek felelőssé tennék őket.
A platformok egyik nagy felismerése a változó arányú megerősítés elve: kisebb adagokban kapjuk az értesítéseket, vagy egy nagy jutalmat, de nem folyamatosan. Ez azt erősíti, hogy bármikor jöhet valami pozitív, tehát ne hagyjuk abba a görgetést. Naponta átlagosan 96 métert teszünk meg a képernyőn ujjunkkal, ami az amerikai Szabadság-szobor magassága. Életünk során 6 évet töltünk el a képernyő nézésével, ami alatt több diplomát szerezhetnénk, karatemesterek lehetnénk, vagy megtanulhatnánk idegen nyelveket. Az információ régen kevés volt, de releváns, ma már az infó beérkezése jutalomérzést vált ki az agyban.
Függőség és agresszió
Agyunk a gyorsan mozgó vizuális ingerekre extrém szenzitív, közben óriási a veszteségtől való félelmünk, nem merünk kilépni a spirálból. Azt kommunikálják felénk, hogy ha otthagyjuk, veszteség ér minket, így félünk lemaradni valamiről, ami dopaminlöketet ad az agynak. Ha nem jön értesítés, sóvárogni fogunk rájuk – ez droghatás.
Az online randiappok káros hatásai közé tartozik, hogy irreális elvárásokat támasztanak, erősítik a vizuális ingerek befolyását és mélyítik a magányt. Személyiségtorzításaik társadalmi szinten a családot, vagyis a civilizációt fenyegetik. Hatásukra jelentek meg az agresszív fiatal férfiak, akik úgy érzik, nem kellenek senkinek, ezért trollkodnak, törnek, zúznak, gyilkolnak.
Az általános társadalmi agresszió is a netfüggés számlájára írható: a szélsőséges vélemények keltik fel az érdeklődést, a közösségi oldalak figyelik a lájkokat és kommenteket, minél polarizáltabb egy vélemény, annál nagyobb pontszámot kap, és annál több helyre juttatják el. A techcégek elemzik viselkedésünket, mit nézünk és meddig, személyre szabják a falunkat, hogy ott tartsanak. Így jönnek létre a véleménybuborékok, amelyekben nincs más, csak a saját álláspontunk és az azt alátámasztó posztok.
Az agresszió a mindennapokban is nő, mert a neten arc és név nélkül szurkáljuk egymást, idegeink kifáradnak a sok görgetésben. Nem tudjuk kontrollálni indulatainkat, erőszakos és ideges a vezetési stílusunk, a beszélgetéseink. Az online tárgyalás, a Zoom és a pizsamás meetingek komoly stresszforrások, mert nem látjuk a másik testbeszédét, késleltetve jön a kép és a reakció, ráadásul hajlamosak vagyunk magunkat nézni a másikra figyelés helyett.
Hogyan lehetne kompenzálni?
Papíralapú könyv olvasásával, amelyre jobban is emlékszünk, mint az átgörgetett cikkekre, élő beszélgetésekkel, családi, telefonmentes vacsorákkal és nyelvtanulással. Nem lenne rossz visszatérni a térkép használatához sem, a navigációs alkalmazások ugyanis sorvasztják az agyat, nem tudunk már tájékozódni a térben. Ezért is született az új mondás: a 60 az új 80, vagyis a 60 évesek agya ma egy 80 évesének felel meg a telefon miatt.
