Mindenki genetikai mozaik, az anyai sejtek pedig örökre bennünk maradnak
Egy új tanulmány szerint az anyai sejtek a terhesség alatt átjuthatnak a méhlepényen, és megtelepedhetnek a fejlődő baba agyában. Ezek a mikrokimerikus sejteknek nevezett sejtek állandó lakóhelyet létesítenek a szürkeállományban, és számos funkciót látnak el.
Sejtjeink egy apró töredéke édesanyánktól származik, vagyis mindannyiunkban több millió olyan sejt található, amelyet az immunrendszerünk normális esetben idegenként ismer fel, mégis a legtöbbünkben békésen elszaporodnak anélkül, hogy bármilyen problémát okoznának.
A terhesség alatt a méhlepényen átjutó anyai immunsejtek építik a magzat immunrendszerét, ami így egész életében tolerálja az anya sejtjeit. Ha az anya immunrendszere nem működik normálisan, és idegen anyagként tekint a babára, előfordulhat, hogy a szervezet idegenként érzékeli és megtámadja a magzatot; ilyenkor immunológiai összeférhetetlenségről vagy az anyai immuntolerancia zavaráról beszélünk.
A magzat genetikai állományának fele az apától származik, így a baba az anya teste számára biológiailag félig idegen szövetnek minősül. Normál terhesség esetén az anyai immunrendszer bonyolult védelmi mechanizmusok révén tudatosan blokkolja a saját védekező reakcióit, hogy befogadja a magzatot. Ha ez a folyamat sérül, az immunrendszer elutasíthatja a terhességet.
Az anya és a magzat közötti sejtcseréről a kutatók már több mint 50 éve tudnak, és mikrokimerizmusnak nevezték el. A folyamat kétirányú: minden anyuka szervezetében maradnak a magzattól származó sejtek, és minden gyerek megtartja az anyjától származó sejtek egy részét. Ez az immunológusok számára azért érdekes, mert az immunrendszer nem indít támadást az idegen sejtek ellen. A vizsgálatok 22 hetes magzattól 80 év feletti idősekig széles skálán mozogtak, és anyai sejteket minden életkorban találtak, bár számuk az évek során csökkent, feltehetően a programozott sejthalál miatt.
Módosított sejtek
A kutatók egereken vizsgálták az anyai mikrokimerizmust, olyan immunsejtekkel tenyésztett rágcsálókkal, amelyeket módosítottak, hogy specifikus sejtfelszíni markereket expresszáljanak. Ez lehetővé tette, hogy szelektíven csökkentsék ezeket a sejteket, és megnézzék, hogy fennmarad-e az immuntolerancia. Az anyai immunsejtek egy kis részhalmaza, amelyek a csontvelő sejtjeihez és a dendritikus sejtekhez hasonló tulajdonságokkal rendelkeztek, a születés után sokáig fennmaradtak. Szoros összefüggést mutattak mind az immunaktivitással, mind a szabályozó T-sejtek szaporodásával. A megerősítés érdekében a kutatók ezután szelektíven kivágták ezeket a specifikus anyai sejteket az utód egerekből. Az immunrendszer kulcsszereplői, a T-sejtek eltűntek, és az anyai sejtek immuntoleranciája is megszűnt.
Többféle szerepben
A kutatók 37 gyerek epilepsziaműtét során eltávolított agyszövetét is összehasonlították az anyjuktól vett szájnyálkahártya-mintákkal. RNS-szekvenálással és egy saját fejlesztésű számítógépes eszközzel, amely kiszűri a nem illeszkedő, idegen eredetű sejteket, 26 gyereknél találtak anyai sejteket, átlagosan 2,2-t százezer sejtenként. A kutatók szerint valószínűleg ennél több gyerek agyában vannak anyai sejtek. A módszer ugyanis a DNS-beli eltérések alapján különbözteti meg az anyai sejteket a gyerek saját sejtjeitől, aki génjei felét az anyjától örökli. Ahol a kettőjük DNS-e megegyezik, ott az anyai sejtek rejtve maradhatnak.
Az anyai sejtek többféle szerepet teljesítettek: idegsejt, az agy immunsejtje, az idegsejteket támogatók, az idegrostok szigetelőhüvelyét létrehozók, valamint az ereket bélelők. A mikrokimerizmus több egészségügyi rendellenességgel hozható összefüggésbe. Ez a tanulmány lehetővé teszi a tudósoknak, hogy azt vizsgálják, ezek a ritka sejtek okozzák-e a betegségeket, vagy pedig a természetes gyógyulási folyamat részeként megnövekedett mennyiségben találhatók meg a beteg szövetekben.
