Negyven évvel ezelőtt majdnem atomfegyvermentes lett a világ
Négy évtizeddel ezelőtt, 1986. október 11–12-én zajlott a világtörténelmi jelentőségű amerikai–szovjet csúcstalálkozó Reykjavíkban, a Hofdi-házban, ahol Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár és Ronald Reagan amerikai elnök találkozott.
A két vezető már ismerte egymást a fél évvel korábbi genfi találkozójukról, ugyanakkor rendkívül kiélezett volt a két szuperhatalom viszonya. Reagan viccesen megjegyezte, hogy szívesen találkozott volna szovjet főtitkárokkal, de azok folyton meghaltak, utalva ezzel Gorbacsov elődei, Andropov és Csernyenko korai halálára.
Az 1980-as évek közepén a világ igencsak közel állt egy súlyos nagyhatalmi összeütközéshez, egy pusztító atomháborúhoz. Akkor még senki sem gondolta komolyan, hogy a Szovjetunió öt éven belül összeroskad, és mintegy fél évszázad után véget ér a hidegháború korszaka. Reagan és Margaret Thatcher brit miniszterelnök is úgy vélték, hogy még sokáig velünk marad az ideológiailag megosztott, bipoláris világrendszer és az atomháborúba torkolló globális konfliktus rémképe.
Ekkor már évek óta zajlottak a Teller Ede által megálmodott, Reagan által felkarolt, Csillagháború becenevet is viselő Stratégiai Védelmi Kezdeményezés (SDI) munkálatai. A program riadalmat okozott a Szovjetunióban, a moszkvai vezetés nem igazán tudta hová tenni az űrbéli elfogó rakétatechnológiára és lézer- és mikrohullámú megoldásokra alapuló amerikai projektet. Azt még nem tudták a szovjet vezetők, hogy a lehengerlő amerikai stratégiai tervek többnyire csak a tervezőasztalon, illetve Teller Ede fejében léteztek akkoriban.
Gorbacsov előállt egy merész stratégiai leszerelési ötlettel, midőn órákon keresztül személyesen tárgyalt az amerikai elnökkel csupán a tolmácsaik társaságában. Felajánlotta, hogy első körben kölcsönösen vonják ki az atomtölteteik 90 százalékát Európából és Ázsiából, majd a két szuperhatalom záros határidőn belül szerelje le az összes atomfegyverét, csupán mintegy 100-100 töltetet és hordozóeszközt tartva meg szükség esetére. Emellett az évezred végéig vegyék rá az atomklub további hét államát, hogy kövessék az atomfegyvermentes világ kialakítását célzó példát.
A merész nukleáris leszerelésért cserébe Gorbacsov csupán azt kérte, hogy az amerikaiak szüntessék be az SDI fejlesztését és működtetését, mivel az hátrányos helyzetbe hozta volna a szovjet rakétaarzenált.
A nyilvánossá vált jegyzőkönyvek szerint az amerikai elnök nemzetbiztonsági és védelmi tanácsadói, Richard Allen, Paul Wolfowitz és George Schultz külügyminiszter gyanús csapdahelyzetnek értékelték a szovjet főtitkár ötletét. Különösen annak tükrében, hogy a korabeli Nyugat-Európa és a távol-keleti szövetségesek az elrettentő amerikai nukleáris védőernyő nélkül védtelenné váltak volna a szovjet Vörös Hadsereg konvencionális haderejével szemben.
A feltételezett szovjet hátsó szándék ellenére Gorbacsov ötlete hitelesnek bizonyult Reagan elnök és az amerikai kormányzat számára, ez pedig lehetővé tette, hogy nem sokkal később békésen zárják le a hidegháborút.
A reykjavíki találkozó nyomán beindult közeledés következménye, hogy a Szovjetunió gyorsan szétesett, gyakorlatilag felszámolta önmagát – nem kis mértékben Gorbacsov reformpolitikája és Reagan szovjetellenes külpolitikája következtében. A kommunizmus szovjet árnya alól felszabadult Afganisztánban néhány év nyugalom után hatalomra jutottak a szovjetellenes hegyi harcosok és a tálibok csoportjai.
A reykjavíki találkozó után néhány évvel a Szovjetunió utódállamaiban felizzott a vallási és etnikai gyűlölködés, valamint a szeparatizmus – ez két véres orosz–csecsen háborúba torkollott. Hasonlóképp történt a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban is, ahol az etnikumok egymásnak estek 1991-től a véres délszláv háborúban egészen 1999-ig. A szovjet örökség végjátéka három évtized után is zajlik az ukrán–orosz fronton, hazánktól néhány száz kilométerre keletre.
Napjainkra úgy tűnik, mintha elfelejtődtek volna a reykjavíki eszmék, és nincsenek már olyan kaliberű politikai vezetők sem a színtéren, mint Reagan és Gorbacsov. A világon fellelhető nukleáris arzenál mérete jóval kisebb, mint 1986-ban, hiszen összesen mintegy 12 ezer atomtöltettel rendelkezik a 9 államra bővült atomklub, ám ekkora bombakészlet is elegendő lenne az emberiség önpusztítására. Ugyanakkor az elrettentő atomtöltetek és ballisztikus rakéták száma újra növekvő tendenciát mutat.
