Bay Zoltán kontra HUN-REN: az akkumulátoripar új háborúja már nem a gyárakról szól
Az elektromos autók és az energiatárolás terjedésével az akkumulátor stratégiai technológiává vált, amelyért országok, vállalatok és kutatóhelyek versenyeznek. A következő évek egyik nagy kérdése nemcsak az lesz, ki tud jobb akkumulátort gyártani, hanem az is, ki képes azt kevesebb energiával, vízzel és kritikus nyersanyaggal előállítani, majd életciklusa végén minél nagyobb részben visszaforgatni.
A Bay Zoltán Kutatóközpont Kutatók Éjszakáján rendezett kerekasztal-beszélgetést követően arra is válaszokat kaptunk, miért áll harcban a kutatóközpont a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózattal.
Lak György Bálint, az Edortech K+F igazgatója szerint a hagyományos grafitanód közelít technológiai határaihoz. Az Edortech ezért az anód oldalán keres új utat: ónalapú ONLi-technológiája vékonyabb anódot és nagyobb térfogati energiasűrűséget tehet lehetővé, lítiumion- és nátriumion-cellákban egyaránt. „Most az ipari gyárthatóságot és a hosszú távú stabilitást kell bizonyítani” – mondta.
A Bay Zoltán Kutatóközpont K+F igazgatója szerint hónapok óta bizonytalan az intézmény jövője, miközben a halogatás forrásokat, szakembereket és fejlesztési lehetőségeket veszélyeztet. Vida Ádám szerint a valódi magyar innovációhoz kockázatvállalásra, kiszámítható működésre és egyértelmű döntésre van szükség. Úgy fogalmazott: „Az Edortech vállalattal és az ONLi anódtechnológiával olyan találmányt tettünk le, ami felhelyezte Magyarországot a világ innovációs élvonalába. Paradox helyzet, hogy a kormányzat nagyon sok pénzzel próbálja hazahozni a kutatókat, miközben a kutatásokért felelős szervezet, a HUN-REN a megszűnése közepette a rövidtávú fennmaradásért átgondolatlan pénzügyi döntéseket hoz.”
Vida Ádám arra is felhívta a figyelmet, hogy az akkumulátor geopolitikai kérdés is. Felértékelődik a technológiai önállóság, a lokálisan hozzáférhető alapanyagok használata és az ellátási láncoktól való függőség csökkentése.
Hegyi Ádám, a XenoRemed Kft. ügyvezetője az ötlettől a működő gyárig vezető utat három szakaszra bontotta: alapkutatásra, alkalmazott kutatásra és ipari validációra. Az alkalmazott kutatásnál kaphatnak kiemelt szerepet az olyan intézmények, mint a Bay Zoltán Kutatóközpont, az ipari validációhoz azonban már gyártópartnerre is szükség van.
Vida Ádám hangsúlyozta: egy laboratóriumi eredményből csak jelentős munkával, tőkével, idővel és sok fejlesztési iterációval születik ipari technológia. Egy alkalmazott kutatóhely ezt a folyamatot gyorsíthatja, és csökkentheti a fejlesztés kockázatát.
Lak György Bálint hozzátette: az iparnak nem pusztán működő laboratóriumi mintára, hanem reprodukálható, biztonságos, megfelelő költséggel és állandó minőségben gyártható technológiára van szüksége.
A technológiai verseny másik nagy kérdése az erőforrásigény. Hegyi Ádám szerint az akkumulátoripar egyik legnagyobb környezetvédelmi kihívása, hogy egy rendkívül erőforrás-intenzív ágazat működését kell megfelelő technológiai és szabályozási keretek közé illeszteni.
Lak György Bálint szerint az erőforrás-hatékonyság gazdasági előnyt is jelenthet. Az ONLi esetében nincs szükség hagyományos slurry-keverésre, kötőanyagra, illékony oldószerre, energiaigényes szárításra és kalanderezésre, így az eljárás energiaigénye lényegesen alacsonyabb, vízfelhasználása pedig minimális.
A körforgás nem ér véget akkor, amikor az akkumulátort kiszerelik az autóból. Hegyi Ádám szerint két fő út következhet: a második élet, illetve az újrahasznosítás. Európa kapacitásai azonban egyelőre nincsenek arányban a következő években várható akkumulátormennyiséggel.
A következő öt-tíz évben több technológiai irány fejlődhet párhuzamosan. Hegyi Ádám szerint a már kiépített hatalmas gyártókapacitások miatt fokozatos lesz a váltás: az NMC- és LFP-technológiák továbbra is meghatározók maradhatnak, míg a nátriumion- és szilárdtest-akkumulátorok inkább a következő technológiai korszakot képviselik.
Rozinka Zsolt Illés, az Élő Környezetért Felelős Minisztérium közigazgatási államtitkára szerint az állam feladata nem merülhet ki abban, hogy a beruházások teljesítsék a jogszabályban előírt kibocsátási határértékeket. Az akkumulátoripari beruházásoknál a lehető legkorszerűbb technológiák alkalmazását, az átlátható működést és a kibocsátási adatok nyilvánosságát tartja kulcsfontosságúnak.
A magyar gazdaság kitörési pontját Rozinka Zsolt Illés elsősorban nem abban látja, hogy Magyarország saját akkumulátortechnológiával próbáljon versenyezni a világ vezető gyártóival, hanem az iparághoz kapcsolódó technológiák fejlesztésében. Az akkumulátorgyártásban különösen a hűtési rendszereknél lehet keresnivalójuk a magyar mérnököknek.
