A transzszibériai vasút: A világ leghosszabb vasútvonala és építése
Oroszországban idén 110 éve, hogy átadták a transzszibériai vasútvonalat, amely a világ leghosszabb és legbonyolultabb vasúti hálózata. Ez a lenyűgöző 9288 kilométeres útvonal összeköti az ország európai területét Szibériával, illetve a távol-keleti régiókkal. A vasút huszonöt éven át épült, számos újjáépítéssel és bővítéssel, és a története alapjául szolgál a Nagy Szibériai Útnak, amely nemcsak az ország távol eső részeit kapcsolta össze, hanem az Orosz Birodalom státuszát is megerősítette, hosszú évekre meghatározva az állam fejlődésének irányát.
A vasút projektjének kezdeti lépései
A XIX. század végén és a XX. század elején sürgető szükség volt egy vasútra, amely összeköti a Távol-Keletet, valamint Nyugat- és Kelet-Szibériát az orosz európai részekkel. 1891-ben III. Sándor cár elrendelte a vasútvonal megépítését, amelynek költségeit a kincstár finanszírozta. II. Miklós trónörököst bízta meg a projekt felügyeletével, aki részt vett az útvonal alapkövének letételén is. A projekt összköltsége 1,5 milliárd rubel volt, ami figyelembe véve az akkori éves államháztartási költségvetést, 2 milliárd rubelt, hatalmas anyagi követelményt jelentett a birodalom számára.
Az építés nehézségei és a munkások sorsa
Az építkezés során számos komoly kihívás merült fel, hiszen a szibériai zord éghajlat és a vadon élő állatokkal teli ismeretlen területek nem könnyítették meg a munkát. Az építkezés a kietlen tajgán, hatalmas mocsarakon és nehezen megközelíthető folyók mentén zajlott, távol a civilizációtól. A munkában szibériai parasztok, a birodalom európai részéből származó polgárok, rabok és katonák vettek részt, akik sok esetben éjjel vagy ünnepnapokon is dolgoztak a projekt érdekében. Az eszközeik csupán lapátok, csákányok és talicskák voltak. Az építkezés kezdetén 9600 munkás dolgozott, ám később a létszám 85 ezerre nőtt.
A vasút szakaszainak építése
A vasút kiemelkedő szakaszai közé tartozott a nyugatszibériai vasút (1891–1896), amely Cseljabinszkot kötötte össze az Ob folyóval, megnyitva ezzel az utat Szibériába, gyorsítva az emberek és áruk szállítását. A középszibériai vasút (1893–1899) irányába is fejlődött, az Ob folyót Irkutszk városával összekötve, ahol egy fontos híd jött létre a Jenyiszej folyón. E híd építése révén a projekt nagy nemzetközi elismerést kapott, hiszen 1900-ban a párizsi világkiállításon Grand Prix-vel és Nagy Aranyéremmel jutalmazták az építészeti kiválóságáért.
A transzszibériai vasút ma
A vasútvonal 1917-ig Szentpétervárról indult, majd később a főváros Moszkvába került. Jelenleg az Orosz Föderáció területén öt szövetségi körzetet és több mint két tucat tagállamot érint. Ma az utazás Moszkvából Vlagyivosztokba körülbelül 6-7 napot vesz igénybe, míg történelmileg az 1917-es bolsevik forradalom előtt a teljes vonalon az utazási idő 10-12 nap volt. Az árak eltérőek, a legolcsóbb jegy 15 ezer rubel, ami becslések szerint körülbelül 61 000 forintnak felel meg.
A transzszibériai vonat utazása
A társadalmi tapasztalatokat figyelembe véve, a vonatozók számára kényelmes opció a hálókocsi, így a hosszabb utak során a családoknak érdemes saját kupét foglalniuk. Az orosz vonatok tágasabbak az európai átlaghoz képest, nagyobb lábtérrel és kényelmes ülésekkel rendelkeznek. A vonaton étterem és büfé áll a vendégek rendelkezésére, miközben az állomások között rendszerint 100-134 megálló van, amelyek tartózkodási ideje egy perctől akár egy óráig terjedhet.
A transzszibériai vasút nemcsak az oroszok, hanem rengeteg külföldi turista számára is vonzó úticél, aki így lehetőséget kap, hogy felfedezze Oroszország lenyűgöző tájait.
