Reisz Gábor: A piszoárnál láttam a választási eredményt, és mellé pisáltam
Reisz Gábor rendező új filmje, a Földszint elnyerte a CineFest Nagydíját. A film a Velencei Filmfesztiválon debütált, magyarországi premierje pedig Miskolcon volt, a két premiert egyetlen nap választotta el. Az alkotás egy lakóközösség történetén keresztül mutatja meg, milyen társadalomban élünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz és a problémákhoz.
A film ötletét részben egy statikussal folytatott beszélgetés adta, aki szerint egy ház egyik legnagyobb kórokozója a szivárgó víz. A forgatás után a rendező feleségének egyik barátnője került hasonló helyzetbe: penészes fal, beázott pince, földszinti lakás. Reisz Gábor szerint már öt-hat éve olyan világban élünk, ahol repedeznek a falak, jön fel a víz, és nem történik semmi. Amíg nem érintenek minket közvetlenül a problémák, addig nem foglalkozunk velük.
A rendező elmondta, hogy a Földszintben a főszereplő lázad fel és próbál forradalmat szítani, de a közös képviselő körüli kemény mag elkergeti. Reisz szerint kritikus az emberekkel szemben, de magában is ugyanazokat a hibákat veszi észre, mint amelyek másokban zavarják. Úgy fogalmazott: nem a társadalmon kéne leverni a szükséges változásokat, hanem a döntéshozókon, akiket túlságosan izgat a profit és a hatalom.
A rendező pályáján fordulópontot jelentett a Magyarázat mindenre. Elmondása szerint a 2010-es évek végén érezte, hogy furcsa irányba mennek a dolgok, ennek teteje a koronavírus-járvány és az SZFE modellváltása volt. Az utóbbit abszurdnak nevezte, mert szerinte a hatalom innentől megmondja, milyen művészetet kell csinálni. A Covid idején elveszítette édesapját, ami jelentős haragot gerjesztett benne.
A választások éjszakáján a Katona József Színházban ment az előadásuk, fél nyolckor kezdődött. Az előadás végén már negyven-ötven százalékos feldolgozottságnál jártak, bekapcsolta a telefonját, és a mosdóba rohant. A piszoárnál látta az eredményeket, és mellé pisált, annyira nem akarta elhinni, ami történik. Később egy barátjával sétált a Lánchídon, és még ekkor sem tudta felfogni az eredményt. Nem számított a Tisza győzelmére, mert akikkel korábban beszélt, azt mondták, rendes demokratikus választásokon nem lehet legyőzni a Fideszt.
A Földszintet nem az NFI-nél pályáztatta meg, ahogy a Magyarázat mindenre című filmjükkel sem pályáztak. Reisz szerint nem tökéletlen, hanem kifejezetten káros rendszerben nem jó részt venni. A jövőre nézve azt mondta, újra pályázni fog, mert a független filmkészítés hosszú távon fenntarthatatlan. A Földszint nemzetközi koprodukcióban, nagyon nehéz körülmények között született, a költségvetés háromszorosa lett volna közel ideális.
A főszereplőkre, Tompa Ádámra és Crespo Rodrigóra való választásról szólva elmondta: Ádámot látásból ismerte, Angliában élt, a Blue Heron című filmben látva keresték fel, kiderült, hogy Kínában van, onnan rángatták haza. Kezdetben Zoomon castingoltak és próbáltak. A közös képviselő szerepére több színész jött szóba, majd Rodrigo castingján azt a feladatot kapta, hogy játsszon el egy iskolaigazgatót, aki elküld egy tanárt, úgy, hogy a tanár a végén még köszönje is meg. Nagyon jól csinálta, megszerette a mosolyát. A forgatást mindenki hatalmas kalandnak tartotta, primadonnával a pályája során még nem találkozott.
Reisz Gábor optimista a magyar film jövőjét illetően, mert ilyen összefogást, amióta a film körül mozog, még nem látott. Számos szervezet alakult, a Filmreform törekvései is biztatóak. Várja, hogy kialakuljon egy működő rendszer, ami elsőre biztosan nem lesz tökéletes. Úgy látja, elindult a kommunikáció, ami mindig biztató.
A rendező szerint a kultúrpolitika lényege az volt, hogy koncepcionális, kizárólag pozitív főhősöket teremtsen mindenféle árnyalás nélkül, ezen keresztül akarták erősíteni a hazaszeretetet. Szerinte ezek a történetek eltávolítják a nézőt, nem teremtenek kapcsolatot. Ha egy magyar néző meglát egy filmben egy kiválóan felszerelt kórházat, elégedett orvosokkal és nővérekkel, joggal teszi fel a kérdést, hogy ez meg mi volt. Kosztümös filmet jelenleg nem készítene, de szívesen megnézne egy filmet a magyar beatkorszakról, és tíz évvel ezelőtt felmerült benne, hogy jó lenne forgatni egy filmet Hofi Gézáról.
