„Robbantsátok fel a hidat!” – megrázó részletek az 1956-os olimpiai csapat drámájáról
Sákovicsné Dömölky Lídia és Kamuti Jenő felidézése nyomán elevenedik meg, hogyan jutott ki a magyar olimpiai csapat az 1956-os forradalom kellős közepén a melbourne-i olimpiára, és milyen kegyetlen árat fizettek mindezért az otthon maradottak.
Sákovicsné Dömölky Lídia az 1956-os melbourne-i olimpia egyik nagyon kevés, még élő magyar résztvevője. Az olimpiai és világbajnok tőrvívó felidézte: a csapat Tatán edzőtáborozott, ahol az utolsó simításokat végezték az olimpia előtt. Húszéves volt, de már az 1955-ös római világbajnokságon, tizenkilenc évesen egyéniben és csapatban is aranyérmet nyert, és az olimpia nagy esélyesének számított.
Az edzőtábornak egyetlen vonalas telefonja volt, egész nap sorban álltak a készüléknél, hogy hazatelefonálhassanak szeretteiknek. A sportolók kerülőutat találtak: Kamuti Jenő édesapja a MÁV vezérigazgatója volt, és a Tata-Tóváros vasútállomás úgynevezett amerikai vonalán keresztül lehetett telefonálni, így nem kellett sorban állniuk.
Október 23-án egy konvojjal felvitték az egész olimpiai csapatot Budapestre, a margitszigeti Nagyszállóba. Az Air France chartergépe nem mert a forrongó Budapestre jönni, ezért azt javasolták, hogy a magyarok jussanak el Prágába. A csapat végül a kiutazás mellett döntött, egyedül Iharos Sándor, a világ legjobb hosszútávfutója jelentette be, hogy nem utazik.
A csehszlovák hatóságok nem engedték a magyarokat Prágába, helyette Nymburkot jelölték meg célpontként. A vasutasok sztrájkja miatt Ikarus buszokkal jutottak el oda, ahol november 4-ét, a forradalom bukásának napját kellett átélniük. Nádori László jó kapcsolatainak köszönhetően letették a kauciót az Air France-nak, így elhárult a kiutazás akadálya.
Lidi szerint az 1956-os csapat erősebb volt az 1952-esnél is, pedig Helsinkiben tizenhat aranyérmet szereztek, ennek ismeretében a kilenc melbourne-i győzelem fantasztikus bravúr. Ő maga az otthonról érkező rémes hírek okozta aggodalmak közepette már az első körben kikapott egyetlen tussal a brit Gillian Sheentől, aki később az aranyéremig jutott.
Kamuti Jenő október 23-án Pesten tartózkodott, orvosegyetemista volt, délután indult volna Tatára az edzőtáborba, de már nem ment le, mert közben kitört a forradalom. A Ráday utcai lakásukba visszatérve édesapja telefonon hívta, hogy a MÁV székházában megalakult a vasút forradalmi bizottsága, amelynek idősb Kamuti Jenő lett az elnöke. Az édesapa arra kérte fiát és öccsét, Lacit, hogy maradjanak otthon, mert az utca veszélyes.
Idősb Kamuti Jenő Nagy Imre miniszterelnök közvetlen munkatársa volt, a vasút stratégiai ágazatnak számított. A csapi határállomással biztosított telefonösszeköttetésen keresztül tudták, hogy a határ túloldalán orosz tankok gyülekeznek, ezért utasította az ott szolgálatot teljesítő vasutasokat, hogy robbantsák fel a csapi vasúti hidat, erre azonban már nem volt idejük.
A forradalom bukása után idősebb Kamutit elérte a megtorlás hulláma. Egy koratavaszi éjszakán hajnali kettőkor törték rá a lakás ajtaját a hatóság emberei a házmester kíséretében. Kamuti Jenő látta, hogy az egyik detektív bedug egy százdollárost az egyik könyv lapjai közé, majd diadalordítás kíséretében felfedezte a bűnjelet. Apját elvitték, és kilenc hónapon át azt sem tudták, hogy él-e vagy hal. Végül fia közbenjárására kiengedték a börtönből.
