Szomjazik az ország: 2010-ben több vizet engedtünk el, mint amennyi a Balatonban van
Magyarországról 2010-ben szivattyúkkal emeltek át és vezettek ki 2,8 milliárd köbméter belvizet, ami több, mint a Balaton víztérfogata. A Tisza menti mélyárterek nagyjából ugyanennyi vizet tudnának megtartani.
A Debreceni Egyetem kutatói szerint a vízmegtartáshoz nem mindig kell beton: kanyargó folyók, visszakapcsolt holtágak, tervezett elöntések, talajvízpótlás és rönkgátak is alkalmasak lehetnek. Kardos Gábor, Lévai-Kiss Johanna és Pataki Beáta a Harmonikus Növekedésért Alapítvány vízügyi vitairatára reagálva arról beszélt, hogy a legnagyobb akadály nem a pénz, hanem az, ki viseli a vízmegtartás terheit és ki élvezi a hasznait.
A belvíz mint erőforrás
A belvíz a síkvidéki mélyedésekben összegyűlő, elfolyni nem tudó csapadék és feltörő talajvíz, amelyet szivattyúkkal emeltek át a csatornákba. A száraz években éppen ez a víz hiányzik a tájból.
A vita júliusban indult, amikor a Harmonikus Növekedésért Alapítvány közzétette vízügyi vitairatát. Az anyag javasolta a csatornarendszer átalakítását 3000–5000 vízszintszabályozó műtárggyal, mintegy 200 milliárd forintból, és felvetette az adonyi, valamint a fajszi vízszintszabályozó műtárgy megépítését is.
Természetalapú megoldások
Pataki Beáta szerint a víznek a tájban sokféle helye lehetne: megmaradhatna a folyók hullámterén, a mélyártereken, a csatornák medrében, a tározókban, a talajban és a településeken is. A Tisza mentén 36 mélyártér elvben 2,36 milliárd köbméter vizet fogadhatna be.
Egy köbméter jó szerkezetű talaj 200–300, ideális esetben akár 500 liter vizet is megtart. A Homokhátságon a hiány megközelítőleg 2 milliárd köbméter, az utóbbi közel 15 év alatt nagyságrendileg 6–8 milliárd köbméter víz tűnt el innen.
Kardos Gábor szerint a Bodrogközben, a Taktaközben, a Sárréten és a Körös-vidéken viszonylag könnyen vissza lehetne kötni a folyóhoz a szabályozáskor átvágott kanyarulatokból keletkezett holtágakat. Rákócziújfalu térségében, a Bivaly-tónál töltés áthelyezéssel hozzávetőleg 450 hektárra tudta növelni a Tisza hullámterét a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság.
Püspökszilágyon hét szivárgó rönkgátat építettek a villámárvizek ellen, Bátyán egy kubikgödörből lett tó és vizes élőhely. A kisebb beavatkozások kedvező hatása hónapokon belül jelentkezhet.
Ahol a beton a jobb megoldás
A kutatók szerint a természetalapú és mérnöki megoldások hibrid csomagot alkothatnak. A természetalapú megoldások a gyakori, kis és közepes esőzéseket kezelik jól, a szélsőséges eseményeknél mérnöki beavatkozásra lehet szükség. Sűrűn beépített belvárosban vagy ipari zónában a biztonságos elvezetésre kell törekedni.
A talaj vízbefogadó képességét az intenzív művelés, a tömörödés és az erózió rontotta le. Segíthet a forgatás nélküli művelés, a takarónövények és a változatos vetésforgó, de egységes recept nincs.
A víz nem ismer birtokhatárt
Pataki Beáta szerint egy gazdálkodó a saját birtokán viszonylag olcsón sokat tehet, támogatás is elérhető az uniós agrártámogatási rendszerből. A táji léptékű vízmegtartás azonban több tulajdonos, gazdálkodó, önkormányzat és vízügyi szereplő együttműködését igényli.
A legnagyobb akadály az a szemlélet, hogy a feleslegesnek ítélt víz minél gyorsabban távozzon. Ha a szántóból időszakosan elöntött gyep lesz, a gazdálkodó viseli a veszteséget, ezért kompenzáció nélkül nem lesz érdekelt benne.
