Egy minisztériumot már létrehozott, most az interneten figyeli a kamasz fiúkat
Juhász Nóra interdiszciplináris művész munkáiban a fikció rendre belép a hétköznapi valóságba, majd önálló életre kel. A Képzőművészeti Egyetemen festészetet tanult, ma mégis honlapokat és fiktív intézményeket épít, szerepeket talál ki magának, valódi emberekkel lép kapcsolatba nem létező szervezetek nevében.
Műtermében egy hatalmas kék tábla áll: Érzelmi Erőforrások Minisztériuma. Az ötlet 2022 elején született, és abból a társadalmi tapasztalatból indult ki, hogy az egyén közérzete és a közösséghez tartozás érzése ritkán jelenik meg közügyként.
A Margit körúti KULT2 Csemegében tavaly megnyílt az Érzelmi Erőforrások Minisztériumának ügyfélszolgálata. A látogatók sorszámot húztak, várakoztak, majd számítógéphez ültek. A rendszerben olyan szervezeti egységek szerepeltek, mint a Nemzeti Diszfória Ügyosztály, a Háttérhatalmakkal és Titkos Konspirációkkal Kapcsolatos Ügyek Osztálya vagy a Női Egzisztencia ügymenet. A legtöbben a „valami rossz, de nem tudom, mi” menüpontot választották.
Juhász kezdetben intézményi paródiára számított, ehelyett sokan hosszú időt töltöttek az ügyintézéssel, és személyes történeteket kezdtek megosztani. Egy nagymama és az unokája családi, transzgenerációs kérdésekről beszélgetett, mások veszteségeikről meséltek. A projekt kritikaként indult, de a látogatók valódi tartalmakkal töltötték meg.
A művész most Discord-szervereken figyeli, hogyan beszélnek és viselkednek egymással a többségében fiúkból álló anonim online csoportok tagjai. A kutatás azt vizsgálja, milyen identitásokat és szerepeket kínál nekik az internet, hol találnak közösséget, és milyen férfiképek között próbálnak eligazodni. Kezdetben az érdekelte, hogyan jutnak el fiatal fiúk az incel- és más radikális maszkulinitást közvetítő tartalmakig, később azonban a kutatási kérdés is elmozdult.
Juhász profilképekből, mémekből és közösségi felületekre feltöltött fotókból emel ki részleteket, majd átalakítja őket. Megmutat például olyan képeket, amelyeken fiúk azt dokumentálják, milyen gyakorlatokat végeznek azért, hogy karakteresebb legyen az állkapcsuk.
A budapesti Postamúzeumban látható Mailer Démon című kiállítása egy több éve épülő projekt eredménye. A történet ott kezdődött, hogy Juhász létrehozott az interneten egy nem létező francia postamúzeumot, majd ennek nevében e-mailt írt a budapesti Postamúzeumnak. A két „intézmény” rövid levelezés után együttműködésben állapodott meg, holott az egyik fél valójában egyetlen magyar képzőművész volt. Később levélben fedte fel a helyzetet, megnyerte a pályázatot, majd berlini tartózkodása alatt európai szintre bővítette a kísérletet.
A Mailer Démon egyik részében a levelezés dokumentációja látható, máshol videók mutatják azt az online világot, amelyet Juhász a fiktív intézményei köré épített. Az újabb, németországi projektjében már a mesterséges intelligencia is megjelent: mivel nem beszél németül, bizonyos szövegek elkészítéséhez ChatGPT-t használt, majd német kollégákkal ellenőriztette.
A művész szerint jelentős szakadék alakult ki a társadalom és a kortárs képzőművészet között, aminek egyik okát a művészeti oktatás hiányában látja. Úgy véli, a szakma is rendkívül zárt lett, és a megélhetés is alapvető probléma: sokan folyamatosan forrásokat keresnek, miközben egyre többen hagyják el korán a pályát. Juhász maga az egyetem alatt és után egy ideig színházi díszlet- és jelmeztervezőként dolgozott, fordulópontot az jelentett, amikor a saját projektjei már elegendő bevételt és szakmai lehetőséget biztosítottak.
