Trump grönlandi sikere: valódi győzelem vagy csak kommunikációs fogás?
Az amerikai elnök személyiségének középpontjában a győzelem áll, ez hajtja őt váratlan visszatérések és vitatott nemzetközi akciók során is. Ez a motiváció vezette a grönlandi megállapodás bejelentéséhez is, amely bombasztikus hírként jelent meg a napokban.
A bejelentés szerint az Egyesült Államoknak sikerült megszereznie a világ legnagyobb szigetét, jelentősen növelve katonai és gazdasági jelenlétét az északi térségben. A valóság azonban árnyaltabb: az USA és Dánia csupán megújította és némileg kibővítette a hidegháborúban kötött 1951-es és 1955-ös kétoldalú megállapodását, néhány részlet módosításával.
A megállapodás teljes körűen elismeri a grönlandiak önrendelkezési jogát és a Dán Királyság szuverenitását a sziget felett, ugyanakkor lehetővé teszi amerikai csapatok kizárólagos működését, beleértve a légtérellenőrzést, és kizárja Oroszország és Kína potenciális jelenlétét.
Az Egyesült Államok grönlandi jelenléte évszázados múltra tekint vissza. Az 1860-as években, Alaszka megvásárlása után felmerült a jégsziget megszerzésének gondolata is. A hidegháború korai évtizedeiben az Eisenhower-adminisztráció finanszírozásával az amerikai haderő hatalmas, jégbe vájt katonai bázist működtetett a Sarkkörön túl, atomreaktorral és atomrakétákkal felszerelve. A Camp Century-t az 1970-es években szerelték le, működése jelentős környezetpusztítást hagyott maga után.
1951 óta működik a Thule légibázis, mai nevén Pituffik Űrbázis, amely mellett 1968 őszén az amerikai légierő egyik legsúlyosabb balesete történt: egy B-52 Stratofortress stratégiai bombázó lezuhant, és négy darab 1,45 megatonnás hidrogénbomba tűnt el a jégben. A mentés során grönlandi dán hatóságok erőteljes fellépésére volt szükség, hogy az amerikaiak ne hagyják a jégben a sugárzó anyagokat és a roncsokat. Mintegy kétezer amerikai és grönlandi dán szakember összesen fél millió gallon erősen szennyezett jeget és vizet szállított az Egyesült Államokba, a mentés költsége elérte a 10 millió dollárt. A grönlandiak mind a mai napig nem kapták meg a beígért kárpótlást a thulei incidensért.
Dánia 1957-től nukleáris fegyvermentes területté nyilvánította magát és Grönlandot, ám az amerikaiak ezt soha nem vették túl komolyan, és a dán kormányzat évekig elnézte nekik ezt.
A most megkötött megállapodás lehetővé teszi az amerikaiak részleges hozzáférését a sziget ásványkincseihez. Ez jelentős környezeti terheléssel járhat, ugyanakkor nagy profittal kecsegtet egy bizonyos Greenland Mines nevű amerikai bányatársaság számára. Becslések szerint a grönlandi ritkaföldfém- és neodímium-prazeodímium oxid-bányászatból mintegy 2 milliárd dolláros üzlet kerekedhet az észak-karolinai cég számára, amely a megállapodás előtt mintegy két héttel csendben felvásárolta a Sarfatoq nevű grönlandi bányatársaságot.
A korábbi tapasztalatok és a tavalyi Dánia- és Grönland-ellenes amerikai kampány fényében Trump és az amerikaiak népszerűsége nem magas a grönlandiak körében. Nem várható, hogy a grönlandiak többsége több évszázad dán fennhatóság után amerikai külterületté válna, akár pénzügyi ösztönzők hatására sem.
Donald Trump ugyanakkor a Grönland feletti amerikai dominancia fenntartásával szerzett egy plusz pontot a Kína és Oroszország elleni geopolitikai játszmában, a stratégiai fontosságú északi tengeri útvonalak keresztmetszetében. Kérdés, hogy az amerikai választók ezt mennyire értékelik majd novemberben, különösen az elszabaduló energiaárak és a lezáratlan iráni háború káosza közepette.
Kanada az értelmetlen trumpi acsarkodás következtében az Európai Unió felé közeledett, így Ottawa politikai értelemben közelebb került Brüsszelhez, mint a kiszámíthatatlanul dühöngő Fehér Házhoz.
