Vicces videókat néztek a mobiltelefonjukon a föld alatt rekedt bányászok
2010 augusztusában Chilében, Copiapó város közelében bányaomlás történt, amely 33 bányászt temetett maga alá. A munkások 69 napra rekedtek a föld alatt, és 17 napon keresztül azt sem lehetett tudni róluk, hogy életben vannak-e. A hozzátartozók egymásba kapaszkodva, a hatóságokat sürgetve reménykedtek és imádkoztak a férfiakért.
A mentéshez nemzetközi összefogásra, a NASA segítségére és egy speciális, liftszerű kapszulára is szükség volt ahhoz, hogy a csontsovány, ételhiánytól legyengült bányászokat egyenként hozzák ki mintegy 700 méteres mélységből. Az élőben közvetített mentőakciót akkori becslések szerint egymilliárd ember kísérte figyelemmel a televízióban, és amikor minden bányász megmenekült, Chilében félreverték a harangokat, az ország pedig óriási ünneplésbe kezdett.
A National Geographic háromrészes dokumentumsorozatot készített a katasztrófáról Chilei bányakatasztrófa: Versenyfutás az idővel címmel, amely a Disney+-on is elérhető. A sorozat a balesetet minden eddiginél alaposabban mutatja be, és a visszaemlékezések mellett először láthatók olyan felvételek, amelyeket a mélyben rekedt munkások készítettek a telefonjukkal.
A bányakatasztrófa egyik túlélője, Omar Reygadas exkluzív interjút adott, amelyben arról beszélt, mi volt számára a legnehezebb a 69 nap alatt. Elmondta, hogy a legnehezebb az volt, hogy nem tudott kapcsolatba lépni a családjával, és nem jelezhette, hogy életben van. Azt is elmesélte, hogy amikor végre kihozták, életében nem volt olyan boldog, mint akkor, amikor újra a karjába ölelhette a gyermekeit és az unokáit.
A fizikai nehézségek közül a leginkább az alvás hiányát emelte ki, mivel nem tudtak rendesen kipihenni magukat. Arra a kérdésre, mi volt az első dolog, amit a felszínre kerülés után tett, azt válaszolta: a fiával letérdelt, magasba emelték a Bibliát, és hálát adtak Istennek az életéért. Ezután azonnal hazatért a családjához és a barátaihoz, akik várták őt. Meglepetésére brit újságírók is voltak a vendégei, akik összebarátkoztak a gyermekeivel a várakozás ideje alatt.
A 33 bányászból mindössze 11-en tértek vissza később a bányászáshoz. Omar Reygadas a baleset után először egy másik bányában dolgozott, de a családja kérésére végül szakmát váltott. Azóta ezermesterként és több mesterségben dolgozik egyszerre. A balesetről ma már nyugodtan tud beszélni, sőt nosztalgiával gondol vissza a föld alatt eltöltött időre, mert a társaival olyan testvériség alakult ki közöttük, amely csak ilyen extrém körülmények között születik.
A remény megőrzésében sokat segített, hogy a szép családi emlékekre gondolt, és imádkozott. Bár ő volt az egyik legtapasztaltabb bányász, inkább lelkileg támogatták egymást a társaival, mint szakmailag. Biztatták egymást, hogy túl fogják élni, és felidézték a boldog pillanatokat.
A föld alatt mobiltelefonok is voltak náluk, amelyek révén olvashatták a híreket, klipeket nézhettek és vicces videókat néztek. Ez hozzájárult az életben maradásukhoz, mert elterelte a figyelmüket a valós helyzetükről. Vicceket meséltek egymásnak, sokat nevettek, és így képesek voltak megtartani a jókedvüket.
Omar Reygadas elmondta, hogy az átélt események megváltoztatták őt: közelebb került Istenhez, vallásosabb lett, jobban odafigyel az egészségére, egészségesebben étkezik, és igyekszik a pillanatnak élni, különösen amikor a családjával van.
A bányászcéget, amely a bányát működtette, azóta sem büntették meg a baleset miatt. Omar Reygadas erről azt mondta, borzalmas véleménnyel van róluk, mert nekik kellett volna gondoskodniuk a jó munkakörülményekről, de még csak bocsánatot sem kértek tőlük, még levélben sem. Megúszták az egészet anélkül, hogy bármilyen következménnyel kellett volna szembenézniük.
A Chilei bányakatasztrófa: Versenyfutás az idővel első része szeptember 26-án mutatkozott be a NatGeo csatornán, a második október 3-án, a harmadik október 10-én látható. A sorozat mindhárom epizódja a Disney+-on is megnézhető.
