Hujber Ferenc reakciója Eszenyi Enikő bocsánatkérésére
Hujber Ferenc, a Vígszínház egykori tagja, nemrégiben reagált Eszenyi Enikő nyilvános bocsánatkérésére, amely a színház falai mögötti megaláztatásokkal kapcsolatosan hangzott el. A színész évtizedek óta a színházi élet aktív részese, de 2002-ben kilépett a Vígszínházból, mivel nem tudott azonosulni Eszenyi rendezői módszereivel. Most, hat évvel később a bocsánatkérés újra előtérbe hozta a színházi berkeken belüli konfliktusokat és feszültségeket.
Ahogy Hujber Ferenc nyílt levélben kifejtette, Eszenyi bocsánatot kért minden olyan embertől, akikkel nem megfelelően bánt a próbák során, és így védve volt a színházi közeg által. Hujber, aki nem csupán az Eszenyi által rendezett előadások szereplőjeként, hanem egykori vígszínházi tagként is védte a pályatársakat, hangsúlyozta, hogy a színészek sok éven át szenvedtek a rendező módszereitől, amelyeket most nyíltan meg kell beszélni.
„A színészek mindig úgy szocializálódtunk, hogy a rendezőnek mindig igaza van! Az ő instrukcióit végrehajtani kötelességünk volt, akár gyötrődtünk is közben” – fogalmazott Hujber, jelezve ezzel a színházi hierarchiát, amely sok esetben megnehezítette a színészek helyzetét.
Hujber Ferenc emlékei szerint 2018-ban Eszenyi Enikőtől bocsánatot kért, amiért pár nappal a bemutató előtt, a színésznő válasza pedig a megbocsátást, de a feledést nem tartalmazta. A színész azonban határozott álláspontot képvisel, miszerint nem bocsát meg és nem felejt, különösen, ha a megrázkódtatások és a szenvedések még mindig élénken élnek benne.
A közönség számára is meglepő Hujber beszólása, miszerint „Igazából elmész te a picsába, és azok is, akik a bukásod óta munkát adtak neked!” egyértelműen kifejezi a színész mély felháborodását. Emellett Hujber Nagy Ervinhez is intézett szavakat, rugalmasságot kérve az ügy kivizsgálásáért.
A helyzetet tovább bonyolítja az a megjegyzés is, amelyet Lengyel Tamás tett a történtegről, aki úgy látja, hogy a főváros ugyanúgy viszonyult Eszenyi Enikő ügyéhez, mint sok más, kritikát megfogalmazó helyzethez. Molnár Áron pedig aggodalmát fejezte ki az Eszenyi bocsánatkérésének őszintesége iránt, azt állítva, hogy ez csupán a körülmények kényszere folytán történt.
Az Eszenyi ügy napvilágra került, újra és újra felerősíti a diskurzust a színházi struktúráknak azokat a sötét részeit illetően, ahol a hatalom és a művészet határvonalai elmosódnak, miközben a bátor hangok, mint Hujber Ferencé, továbbra is sürgetik a változást és a transzparenciát a színházi közegben.
