Ezrek álltak sorba a bolt előtt, amikor az amerikai sztár megérkezett a Kádár-kori Magyarországra
Hatvannégy évvel ezelőtt, éppen ezen a napon kapta meg az irodalmi Nobel-díjat John Steinbeck. Az amerikai író 1963-ban Magyarországra látogatott, ahol hosszú órákon át dedikált, majd találkozott magyar írókkal is.
„Magyarországon eddig csak az aláírásaimat és a könyveimet láttam” – mondta John Steinbeck Nobel-díjas író, amikor 1963-ban a vasfüggöny mögé, pontosabban Magyarországra látogatott. A Filmhíradó beszámolója szerint legismertebb műveinek kiállítása fogadta az Európa könyvesboltban a Budapestre látogató szerzőt. Sok száz olvasója várta a könyvesbolt előtt, hogy könyveiket dedikáltassák, és csaknem ezer aláírás után is több százan várakoztak. A korabeli beszámoló szerint az írószövetségben Steinbeck baráti beszélgetést folytatott a magyar írókkal.
John Steinbeck 1902. február 27-én született a kaliforniai Salinasban. Apai ágon német, anyai ágon ír bevándorlók leszármazottja volt. A helyi középiskola elvégzése után a Stanford Egyetemen tengerbiológusnak készült, mellette angol irodalmat hallgatott, és dolgozott is. Szívesen forgott fizikai munkások körében, akikről később műveinek nem egy alakját mintázta. Őszinteségükön és bátorságukon túl csodálta az úgynevezett magas életben maradási hányadosukat is, amelyet ő az emberi siker lényeges bizonyítékának tekintett.
Steinbeck 1926-ban hátat fordított az egyetemnek, és New Yorkba ment újságírónak. A mindig zajos és nyüzsgő várost nem tudta megszokni, inkább visszatért Kaliforniába, ahol egy Lake Tahoe-i üdülő gondnoka lett. Itt írta meg első regényét, az Egy marék aranyat, amely azonban A mohos szikla című következő regényével együtt szinte észrevétlen maradt. Nem aratott sikert akkor még az 1935-ös Kedves csirkefogók című regénye sem, amelyben a Kaliforniában élő paisanók gondtalan, naplopó életmódját mutatta be.
A harmincas évek közepére érdeklődése egyre inkább a társadalmi visszásságok felé fordult, ekkor keletkezett egyik legerőteljesebb regénye, a Késik a szüret, amely a kaliforniai vándor gyümölcsszedők sztrájkjáról ad megrázó képet. Sikert aratott az Egerek és emberek is, amelynek színpadi és filmfeldolgozása is készült. A gazdasági válság hatására írott művei közül kiemelkedik a Pulitzer-díjjal jutalmazott Érik a gyümölcs. A regény fogadtatása vegyes volt: Kalifornia konzervatív körei kiátkozták, sok helyen elégették, az olvasók körében azonban siker volt, népszerűségét növelte az 1940-es filmváltozat is.
A negyvenes évek közepére Steinbeck befutott író lett, New Yorkba költözött, és sok időt töltött külföldön. A második világháború idején a Herald Tribune haditudósítójaként Nagy-Britanniába és Dél-Európába utazott. Ebben az időben született meg a Lement a hold című antifasiszta regénye. A háború után a fotóriporter Robert Capával hosszabb utazást tett a Szovjetunióban, erről képes útinapló is készült. 1952-ben jelent meg az Édentől keletre című családregénye, az ennek utolsó részéből Elia Kazan által rendezett filmben debütált az ifjú James Dean.
Steinbeck Rosszkedvünk tele című regényét a kritika fanyalogva fogadta, amin az sem változtatott, hogy 1962. október 25-én életművéért megkapta a Nobel-díjat. 1963-ban az író kulturális csereprogram keretében európai körútra indult, Budapesten is járt. Egy évvel korábban jelent meg a kedvenc uszkárjával tett amerikai útjáról szóló Csatangolások Charley-val című útirajza.
Bár élete addigi részében a haladó politikai és társadalmi erők mellett foglalt állást – az ötvenes években Arthur Miller író védelmében írt cikket, a hatvanas években egyetértett a feketék polgárjogi mozgalmával –, mégis a vietnámi háború idején a katonai beavatkozás mellé állt, és tudósításokat is küldött az ázsiai országból. Ezért sok támadás érte, amit az író nehezen viselt, egészsége is megromlott, és 1968. december 20-án New Yorkban meghalt.
