Fordulat Okinaván: Kína miatt erősödik a jobboldal a szigeten
Okinava szeptember közepén tartott helyi választásán Kodzsa Genta, a jobboldali Liberális Demokrata Párt jelöltje fölényesen, a szavazatok 59 százalékával győzött. Az új kormányzó a japán védelempolitika megerősítését és a Kínával szembeni határozott fellépést támogatja, ellentétben elődjével, aki bírálta a kormány politikáját és ellenezte az amerikai katonai jelenlét növelését. Kodzsa korábban a prefektúra székhelyének polgármestere volt, kampányát elsősorban gazdasági témákra építette, győzelme után pedig azt hangsúlyozta, minden erejével Okinava gazdaságát kívánja fejleszteni.
A választási eredmény jelentős vereséget jelent az okinavai békemozgalomnak, amelynek nagy hagyományai vannak az amerikai csapatok jelenléte miatt. A mintegy másfélmillió lakosú szigeten állomásozik a Japánban tartózkodó amerikai kontingens mintegy 70 százaléka, közel 30 ezer katona. A jelenlegi japán kormány Okinavát tekinti egy esetleges kínai agresszióval szembeni védelem első vonalának, ezért az utóbbi időben több japán katonát csoportosítottak át a térségbe, és bővítették az ottani támaszpontok rakétakilövő kapacitását. Kritikusok szerint ugyanakkor ez a stratégia és az amerikai jelenlét csak még inkább célponttá teszi a szigetcsoportot.
Kodzsa maga is a keményvonalas álláspontot képviseli: kijelentette, tagadhatatlan tény, hogy Okinava környezete biztonsági szempontból egyre nehezebb, emiatt az amerikai–japán katonai szövetség és a Japán Önvédelmi Erők elrettentő képessége elsődleges fontosságú. Egy közelmúltbeli felmérés szerint a fiatal választók, akik az új kormányzó fő bázisának számítanak, egyre jobban aggódnak a Peking által támasztott katonai kihívás miatt. A választást eldöntő téma azonban a gazdaság volt: Okinaván a bérek elmaradnak a japán átlagtól, miközben az infláció azonos mértékben sújtja a lakosokat, a munkanélküliség és a gyermekszegénység pedig egyre aggasztóbb számokat produkál.
Okinava stratégiai jelentőségét történelme is magyarázza. A szigetcsoport a középkorban a Rjúkjú Királyság része volt, amely formálisan csak 1879-ben szűnt meg, amikor a modern japán állam magába olvasztotta. 1945-ben itt zajlott a második világháború egyik utolsó jelentős csatája, amelyben 120 ezer katona és még több civil halt meg. A véres összecsapást az amerikaiak megnyerték, de akkora volt az emberveszteség, hogy nem folytatták az előrenyomulást a japán anyaszigetek felé. Japán ezután teljes amerikai katonai megszállás alá került, az 1952-es békeszerződés után azonban Okinavát egészen 1972-ig megtartották, amikor a szigetcsoport visszakerült Japán fennhatósága alá. Washington kétoldalú szerződésben biztosította be, hogy katonái továbbra is itt állomásozhassanak.
Japánban sokáig erős volt a pacifista szemlélet, a geopolitikai helyzet azonban megváltozott: a 2010-es évekre Kína katonailag egyre fenyegetőbb hatalommá vált a térség számára, Észak-Korea pedig atomhatalommá lépett elő. A Cabinet Office 2025. november–decemberi felmérése szerint a japánok 45,2 százaléka támogatja a Japán Önvédelmi Erők megerősítését, 49,8 százalék a jelenlegi szintet tartaná megfelelőnek, és csak 2,2 százalék csökkentené azt. A haderő pozitív megítélése 93–94 százalék körül van, a japánok közel 80 százaléka fél egy esetleges háború bekövetkeztétől, és a legtöbben Kínától tartanak. A Japán–USA Biztonsági Szerződés támogatottsága is rendkívül magas: mintegy 92 százalék szerint járul hozzá az ország békéjéhez és biztonságához.
Okinaván két egymásnak ellentartó hatás befolyásolja a közvéleményt. A környezetszennyezés, a zaj és a bűnözés miatt alacsonyabb az amerikai támaszpontok támogatottsága, miközben egyre többen érzik úgy, hogy Japán fenyegetésnek van kitéve, és ők földrajzi elhelyezkedésükből adódóan fokozottan érintettek. Egy oktató szerint a választási eredményt nem szabad úgy értelmezni, hogy az okinavaiak elfogadták a támaszpontokat. A szigeten egyelőre úgy tűnik, maradnak az amerikai katonák, Tokióban pedig olyan vezetés van, amely inkább erősítené a szigetcsoport militarizálását, mintsem enyhítené azt.
