Illyés Gyula 1956-os naplója alapján nyílt kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban
„Tiszta egű október végi napok” címmel nyílt kamarakiállítás az 1956-os forradalom 70. évfordulója alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A tárlat Illyés Gyula 1956-os naplójából vett idézetekkel és az események tágabb keretét megvilágító magyarázatokkal vezeti végig a látogatót a forradalom tizenhárom napján, és két páratlan értékű hangfelvételt is meghallgathatnak az érdeklődők.
A kiállítás a magyar történelem legszebb forradalmának napjait idézi fel, és egyben az írók kettős szerepét is megmutatja: cselekvő részvételüket a felhívások megfogalmazásától a politikai élet újjászervezéséig, illetve a megszólalás művészetét, azt, ahogyan Illyés naplója szavakba foglalja e napok emelkedettségét, tragikumát és érzelmi hullámzását. Szekér Nóra történész, a kiállítás kurátora szerint épp ez adja az írók megszólalásainak legnagyobb értékét: szavakba tudták önteni azt, amit az emberek éreztek, és átélhetővé teszik a forradalomnak azt a sokszínűségét, amit a történészi munkák kevésbé tudnak visszaadni. Ez az átélhetőség egyre fontosabb, hiszen lassan elmennek az utolsó szemtanúk is, akik részesei voltak azoknak a napoknak.
Gyalog, biciklivel, sítalpon
Illyés Gyula tevőlegesen is részt vett a forradalmi eseményekben. Az 1956. október 23-tól 1957. január 31-ig napról napra vezetett eseménynapló számot ad arról, hogy a költő hogyan élte át a forradalom és a korai megtorlások idejét mint cselekvő és megfigyelő. Irányítója volt – Déry Tiborral, Németh Lászlóval, Tamási Áronnal és Veres Péterrel együtt – a forradalom egyik központjának, az Írószövetség elnökségének. Részt vett a politikában, a Petőfi Párt – a megújult Nemzeti Parasztpárt – egyik vezetőjeként, Bibó Istvánnal és Bisztrai Farkas Ferenccel. Tanácskozott Nagy Imrével, Tildy Zoltánnal és a forradalom más politikai vezetőivel. Tárgyalt az írói delegációk tagjaként a szovjet városparancsnokkal, és november 4. után a hatalmát fokozatosan megerősítő kommunistákkal: Münnich Ferenccel, Kállai Gyulával és Tömpe Istvánnal. Forrásértékűek a jegyzetek, amelyek megörökítették a találkozókon elhangzottakat.
Illyés szinte minden nap járta Budapestet: gyalog, biciklivel, sítalpon vagy az ócska Dongó-motorjával, meghallgatta a társadalom legkülönbözőbb képviselőit, látta a várost, érezte a hangulatát, és írói tehetsége révén mindezt érzékletesen meg is örökítette. Följegyzései öt évtizeden át lappangtak, csak 2014 áprilisában kerültek elő. Szekér Nóra szerint három momentum domborodik ki ezekből: a várakozás; az, hogy felborult a hétköznapok diktatórikus rendje; és hogy a magyarok sorstársai egymásnak.
Nevetgélő állambiztonságiak
A kiállításhoz tartozik két hanganyag: az egyiken Albert Camus üzenetét lehet meghallgatni, amit 1957. október 23-án küldött a magyaroknak, a másikon Hollós Ervin állambiztonsági tiszt értékeli a kollégáinak – oldott hangulatban – az ellenforradalom tanulságait. Nevetve elmeséli például, hogy Mao Ce-tung azt mondta Kádár Jánosnak, hogy a nemzetközi munkásmozgalom rengeteget tanult abból, ami Magyarországon 1956-ban történt, tehát végső soron ez jó dolog volt. Mire Kádár: Jó, de lehetőleg ne történjenek már Magyarországon ilyen jó dolgok.
Azt, hogy a hatalom magához nagyon őszintén hogyan viszonyult 1956-hoz, szigorúan titkos dokumentumok őrizték, de a kiállítás megnyitóján a több száz oldalas anyagból Szekér Nóra jóvoltából most megtudtunk néhány dolgot: először is bevallották maguknak, hogy az osztályharc kudarcot vallott, mert azok az egyetemisták lázadtak fel, akiket ők juttattak egyetemre az osztályharc keretében. Másodszor megijedtek attól, hogy milyen villámgyors önszerveződésre képes a társadalom, ezért a Kádár-rendszer a bomlasztásra épült. Harmadszor pedig beismerték, hogy az írók milyen fontos szerepet játszottak már az ellenforradalom előkészítésében is, mert meg tudták fogalmazni azt, hogy mi van az emberek lelkében – ez a folyamat bizony kicsúszott a kezükből. Óriási hibát követtek el azzal, írták, hogy megengedték az íróknak azt, hogy megérezzék, ők fontosak. Nem lehetnek tehát többet tárgyalópartnerek, el kell hitetni az írókkal, hogy nem fontosak.
A kiállítás megnyitóján részt vettek Illyés Gyula családtagjai: Illyés Mária és férje, Kodolányi Gyula. A kurátor Szekér Nóra történész munkáját társkurátorként Kodolányi Judit segítette, a vizuális megjelenés H. Kocsis Annamária munkája. A kiállítás 2027. január 31-ig látogatható.
