Nem az alacsony vízállás a Balaton legnagyobb problémája
A Balaton jövőjét nem önmagában az alacsony vízállás, hanem a tartósan negatív vízmérleg, a felmelegedés és az egyre növekvő emberi terhelés határozhatja meg. Vasas Gábor, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet főigazgatója szerint a tó érzékeny ökoszisztémája komoly változások előtt áll, és a klímaváltozás mellett a beépített partok, a kikötők és az élőhelyek átalakítása is egyre nagyobb nyomást helyez a tóra.
A kutató szerdán „Meddig bírja a Balaton?” címmel tartott sajtótájékoztatót, amelyet a Másfélfok és a Balaton Science szervezett. Vasas Gábor elmondta: a Balaton Közép-Európa legnagyobb tava, de sekély volta miatt érzékenyen reagál a környezeti hatásokra, ezért a jó vízminőség megtartása hatalmas feladatot jelent. A vízszintet a Balaton 5775 négyzetkilométeres vízgyűjtője és az erre hulló csapadék határozza meg, amelynek minden pontja Magyarországon van, így ez teljesen a hazai felelősség.
A tó egyszerre ivóvízbázis, élőhely, turisztikai célpont és sporthelyszín, ami számos kihívást jelent. Az elmúlt években vízszintingadozás, emelkedő sótartalom, káros algavirágzás, valamint invazív növény- és állatfajok betelepülése nehezítette a kutatók munkáját.
A vízmérleg tizedszer lett negatív
Vasas Gábor szerint a vízállás valóban nagyon alacsony, de van ennél fontosabb tényező. Azt a média állítását, hogy soha nem volt még ilyen alacsony a vízszint, nem tartja helytállónak: 2003-ban is voltak hasonlóan alacsony időszakok, és egy 1914-es felvételen is látszott, hogy aszályos időben mennyire visszahúzódott a víz. A valódi aggodalomra okot adó jelenség, hogy a vízmérleg 2000 óta tizedik alkalommal lett negatív, ami azt jelenti, hogy több víz távozik a tóból, mint amennyi érkezik. Ilyen tartós negatív vízmérleg-időszakra korábban még nem volt példa.
Algák, toxinok és árvaszúnyogok
Az alacsony vízszint kevésbé kedvez az algavirágzásnak, tavasszal még jó minőségű volt a Balaton vize, a hőkupola hatására azonban erőteljes algásodás indult be, homokpadok alakultak ki, a növényzet pedig visszahódította a kibukkanó területeket. A nádasok terjeszkedése a természet szempontjából hasznos lehet, de ahol az ember megbontja egységüket, ott könnyen el is pusztulnak. Az algák toxintermelése Magyarországon nem olyan erőteljes, mint más országokban, de a geosminhoz hasonló anyagok így is megjelennek, amelyeket az emberi orr is érzékel. Az árvaszúnyogok rajzása szintén problémás lehet, és úgy tűnik, hosszú távon velünk maradhat, bár a tó számára pozitív, mert tápanyagtól szabadítja meg a vizet. A szennyvíz tóba engedése egyre károsabb, ahogy a Déli-parti vasút megépítése és a zárt kikötők létesítése is kedvezőtlenül hatott az élővilágra.
Építeni vagy nem építeni?
A Balaton közel 70 százaléka már beépült, így nagyon messze van eredeti állapotától. Vasas Gábor szerint nem arról van szó, hogy egyáltalán ne építsenek az emberek, de a kritikus helyszíneken legalább a partot nem kellene beépíteni. Vannak még szabad területek, ahol strandok és nádasok is fejlődhetnének, sok helyen azonban jogviták és patthelyzetek miatt semmi nem valósul meg. Az építési engedélyezés során érdemes lenne kikérni a limnológusok véleményét is, mert a jogszabályok betartása nem mindig egyenlő a természet védelmével. Elbontásról szinte soha nem hallani, mintha ez nem létező dolog lenne. A vízpótlást egyértelműen a vízgyűjtő területről kellene megoldani, de ezt a kérdést óvatosan kell megközelíteni, mert könnyű elrontani.
