Kormányzati pozícióba kerülhet a szélsőjobb Svédországban
Szeptember 13-án, vasárnap parlamenti választást tartanak Svédországban. A közvélemény-kutatások az ellenzéki balközép Szociáldemokrata Párt magabiztos előnyét mérik, a baloldali és a jelenleg kormányzó jobboldali blokk között azonban kiélezett verseny várható, összesen mindössze hibahatáron belül vezetnek a baloldali pártok a jobbközép-liberálisoktól egészen a szélsőjobbig terjedő Tidö-pártokkal szemben.
A legutóbbi, 2022-es választásokon hiába szerezte a legtöbb mandátumot a Szociáldemokrata Párt, Magdalena Andersson miniszterelnök nem tudott kormányt alakítani, mert a parlamenti többséget az Ulf Kristersson vezette Mérsékelt Párt a többi jobboldali párttal szövetkezve tudta felmutatni. A pártok a Tidö-kastélyban állapodtak meg, hogy mindannyian Kristersson miniszterelnökségét támogatják, a megállapodásnak az addig politikai karanténban lévő, bevándorlóellenes Svéd Demokraták is részesei voltak, amelyek kívülről támogatták a kormányt.
A Tidö-pártok idén is ezt szeretnék megismételni, Kristersson azonban már bejelentette: ha a jobboldali pártok megint többségbe kerülnek, a Svéd Demokraták már nem kívülről támogatnák a kormányt, hanem minisztereket is adnának. A Jimmie Akesson vezette párt előretörése miatt több párt átvette migrációellenes pozíciójukat, moderáltabb formában.
Kristersson nem aggódik a szélsőjobboldali párt kormánytagsága miatt, hangsúlyozta, hogy az együttműködés sikeres, és a kormány EU- és NATO-pártisága, valamint Ukrajna támogatása változatlan maradna. A jobboldali pártok kampányukban a közbiztonsággal, a migrációval, az oktatással és az egészségüggyel foglalkoznak, a gazdasági fejlődést deregulációval és adócsökkentéssel képzelik el.
Az SD legerősebb jobboldali pártként annak ellenére vezet, hogy a választás előtti héten kiderült: egy parlamenti munkatársa szoros kapcsolatokat ápolt Oroszországgal, és oroszbarát narratívák terjesztéséről tárgyalt. A szociáldemokraták emiatt panaszt tettek a parlament alkotmányügyi bizottságánál, és vizsgálatot követelnek.
A baloldali blokk szintén négy pártból áll, de közöttük nincs olyan szoros együttműködés, mint a Tidö-pártok között. A legnagyobb támogatottsággal a Magdalena Andersson vezette Szociáldemokrata Párt áll, amely kampányában a Svéd Demokraták hatalomra kerülésével foglalkozik, és a választást a szélsőjobboldali párttal szembeni népszavazásként keretezi, miközben a svéd jóléti állam visszaépítését ígéri. A migráció és a bűnszervezetek elleni szigorú fellépést ígéri, elfogadnának egy svéd maffiatörvényt, ugyanakkor az emberi jogok tiszteletben tartása hangsúlyosabb politikájukban.
A baloldali blokk legerősebb üzenete, hogy a jobboldali fordulat nem hozott jelentős előrelépést, az adócsökkentések és az állami feladatok piacosítása rontja a jóléti államot. Jóléti kiadásokat, magasabb nyugdíjakat, családtámogatásokat ígérnek, amit a magasabb jövedelműek nagyobb adókulcsával finanszíroznának. A többi baloldali párt a klímaváltozással és a zöldenergiára való átállással kampányol, a Baloldali Párt erősebb jóléti államot, a lakhatási válság kezelését és a munkavállalók jogainak védelmét ígéri.
A legutóbbi kutatások hajszálnyival a baloldali tömb előnyét mérik, a baloldali pártok támogatottsága 50,8-52 százalék között mozog, a jobboldali tömböt 44,6-49 százalék közé mérik, az elmúlt hetekben azonban a jobboldali pártok erősödését mérik, így bármelyik blokk győzedelmeskedhet. Balközép győzelem esetén összetett koalíciós tárgyalásokra lehet számítani, mert a Centrum Párt nem szeretne kormányt a Baloldali Párttal, míg a Baloldali Párt miniszteri pozíciókat követel.
A jobboldali tömbnek könnyebb dolga lenne, mert mindegyik párt tartja magát a Tidö-megállapodáshoz, és a Liberálisok is elállt attól a követelésétől, hogy a Svéd Demokraták nem lehetnek kormánytagok. Jobboldali győzelem esetén is hosszú tárgyalásokra lehet számítani, mert a három párt valószínűleg nem mondana le szívesen miniszteri pozícióiról Akessonék javára. Akesson arról beszélt, hogy ha pártja lesz a legerősebb jobboldali erő, az öt legerősebb minisztériumból hármat követelne, Kristersson szerint azonban nem automatikus a méretarányos miniszteri elosztás.
Felvetettek egy harmadik lehetőséget is: a dán mintára megugranák a blokkpolitikát, és egy balközéptől jobbközépig terjedő centrista kormányt hoznának létre, amelyből kihagynák a Baloldali Pártot és az SD-t. Ezt elsősorban a Centrum Párt szeretné, az eltérő gazdaságpolitika és ideológiai különbségek miatt azonban valószínűleg belső konfliktusok feszítenék szét.
