Tizenkettő helyett tizenhárom hónapból álló évekkel forgatnák fel az életünket
Mi lenne, ha az év nem a jelenlegi tizenkettő, hanem tizenhárom hónapból állna, ahol minden hónap pontosan 28 napos? Ez az ötlet elsőre furcsának tűnhet, mégis a 20. század elején igen komoly nemzetközi mozgalom támogatta az ilyen naptári rendszer bevezetését. A javasolt reform célja az volt, hogy egyszerűbbé tegye az időbeosztást és a mindennapi életet, egyes érvek szerint akár a gazdaság számára is előnyös lehetett volna.
Egy ilyen 13 hónapos naptár, amely az International Fixed Calendar néven vált ismertté, Moses B. Cotsworth brit naptárreformer munkájának köszönhető. 1902-ben bemutatott terve szerint az év 364 napból állt volna, minden hónap négy héttel, azaz 28 nappal, és egy külön ünnepnappal zárult volna. Ez az extra nap, a „Year Day”, nem tartozott volna egyik hónaphoz sem, ezzel megsértve a hagyományos hétnapos ciklust.
A rendszer fenntartotta volna a Gergely-naptár szökőéves szabályait is, lehetővé téve, hogy a naptár használóit a jelenlegi szabályozás ismerete mellett könnyebben manőverezhessék a szökőévekkel kapcsolatos kihívások között. Az lenne a legnagyobb előny, hogy minden hónap egyazon a hétköznapon kezdődne, így a tervezés még kiszámíthatóbbá válna, megszüntetve a hónapok eltérő hosszúságából fakadó zavart.
Cotsworth reformjának legfőbb vonzereje az egyszerűség volt. A hónapok hossza állandó lett volna, jelentősen csökkentve a naptári számításokkal kapcsolatos bonyodalmakat. A tervezet támogatója volt George Eastman, a Kodak alapítója, aki 1928-ban bevezette a vállalatnál ezt a naptárformát, amely egészen 1989-ig tartott.
Azonban a rendszer legnagyobb problémája a vallási hagyományokból fakadt. A megszakított hétnapos ciklus komoly aggályokat vetett fel, különösen a zsidó vallási közösség körében, ahol a hét folyamatos ritmusának megőrzése létfontosságú volt. Az elképzelés és a vallási szokások közötti feszültség végül hozzájárult a reform elhalálozásához.
Ma, a modern technológia és az írásos nyilvántartások világában, a Gergely-naptárhoz való ragaszkodás nem csupán irányelv, hanem a globális gazdaság, a jogrendszerek és a mindennapi élet szerves része. Az adatbázisok, a pénzügyi rendszerek és a történelmi nyilvántartások mind ehhez a rendszerhez épültek. Egy új naptár bevezetése rengeteg költséget és valószínűsíthető hibát vonna magával.
Ha a 13 hónapos naptár koncepciója ma akármennyire vonzónak tűnik is, a valós kérdés nem az, hogy működhetne-e, hanem hogy érdemes-e a világot egy új rendszerre átállítani, amely alapjaiban határozná meg az időről alkotott képünket. A naptárreform története emlékeztet bennünket arra, hogy a naptári szerkezet nem csupán számítástechnikai kérdés, hanem egy mélyen gyökerező társadalmi, kulturális és vallási struktúra szerves része.
