Tatárjárásról és elmúlt 16 évről, értelmes, felnőtt embereknek
„Az elmúlt 16 évben olyan pusztítást szabadítottak ránk, amely pontosan úgy hagyta maga mögött a kiszáradt alföldi földeket (…) és a megalázott pedagógusok elnémított iskoláit, mintha egy idegen fosztogató sereg vonult volna át rajtuk.” – Magyar Péter miniszterelnök napirend előtti beszéde, 2026. szeptember 7.
A muhi Pöttömkert Óvodában gyereknap alkalmából külön rendezvényszervező cég szórakoztatta vidám népi játékokkal a kicsiket; a háttérben az ovi tetejéről napelemek tekintettek le rájuk. Az évek során a községházától az orvosi rendelőn át a közösségi házig minden létező középületet szigetelőanyagokkal és vakolókanállal támadtak meg az építőipari zsoldosok, de közben lentről is aláásták a falut: a legutolsó házat is rácsatlakoztatták a csatornahálózatra. Akik nem bírják levezetni az emiatt bennük felgyülemlett feszültséget, azok kültéri kondiparkban könnyíthetnek magukon, de felkereshetik a helyi veteránautó- és motorszépségversenyt is.
A szintén megnapelemesedett muhi kisiskola tanulói budapesti zenés tízórain fotózkodtak a Petőfi Kulturális Program keretében – színes babzsákfotelekben hallgattak dzsesszt a MÜPA épületében. A program keretében 2023 őszétől több mint 800 településen zajlottak levéltári foglalkozások; 45 kistérségben 4000 gyerek próbálhatott ki cirkuszi eszközöket; továbbá iskolák tanulói jártak ingyenes vígopera-látogatáson, akár a frissen felújított Operaházban.
Arról a borsodi Muhiról beszélünk, ahol a 2011-es és a 2022-es népszámlálás között a 15 évesnél fiatalabb népesség száma konstans maradt (a szomszédos Sajószögeden még jelentősen nőtt is), a négyszobás vagy annál tágasabb házak aránya pedig 42 százalékra emelkedett. A lakások egyötödében légkondi is felszerelődött, napelemmel pedig a KSH-adatok szerint arányaiban több lakás rendelkezett, mint Budapest XII. kerületében.
Valahol mégiscsak felsejlik némi ellentmondás: egyfelől az állítás az, hogy most végre a kormány felnőttként kezeli az állampolgárokat. Másfelől szem se rebben, amikor kormánytagok olyan ordítóan demagóg tatárjárásozással bombázzák a népet, amely alapesetben egy általános iskolás gyermek műveltségére nézve is sértő. Ilyenkor szokott az jönni, hogy „de az csak egy retorikai fordulat”. Hiperbola, kvázi.
Ez egy ügyes distinkció: ha valaki azt jósolja a választási kampányban, hogy „1000 forint lesz a benzin”, akkor a választások másnapjától lehet nevetve mutogatni a konkrét kijelzőre, hogy tessék, most sem ezret mutat. Ha viszont valaki a miniszterelnöki beszédében a tatárjárás gyilkos pusztításához hasonlítja az elmúlt 16 évet (a kommentszekció pedig bőszen bólogat erre, hogy „szó szerint” így van), akkor az ezen fennakadó polgár szőrszálhasogató bugrisnak minősül, aki nem ért a stilisztikai fogásokhoz.
Magyar Péter említett beszédének folytatásában elhangzott, hogy az elmúlt 16 évben „a magyar családok milliói a puszta mindennapi túlélésért küzdöttek”. A „milliói” nyilvánvalóan nem „százezreket” jelent – nagyságrendileg tehát minimum kétmillió családról beszélt a miniszterelnök, az összes létező magyar család 77 százalékáról. Ha komolyan vehető felnőtt emberek vagyunk, akkor fel kellene tűnnie annak az ellentmondásnak, hogy április 12-éig családok milliói alig élték túl az adott napot, majd szeptemberben már elegendő 400 ezer gyermek számára iskolakezdési támogatást adni ahhoz, hogy „ne induljon egyetlen gyermek sem hátrányból”.
A Kopp Mária Intézet Eurostat-adatokon alapuló összeállítása szerint 2010-ben a gyermekes háztartások 78,6 százaléka nem volt képes megbirkózni a váratlan pénzügyi kiadásokkal (az uniós átlag akkoriban 39,3 százalék volt), ezzel szemben 2024-re ez az arány a családok 29,1 százalékára csökkent (32,2 százalékos uniós átlag mellett; a javulás mértéke messze Magyarországon volt a legnagyobb). Ezek úgynevezett számok. Tények. Precízen belinkelhetők. Értelmes, felnőtt emberek között az ilyeneket nem valamiféle stiláris alakzattal szokás vitatni, hanem elegáns mozdulattal előhúzva egy még tényszerűbb vonatkozó számadatot, amely más eredményt jelez a dolgok időbeli és Európai Unión belüli alakulását illetően.
Ha az anyagi helyzet alakulása terén ez túl nagy kihívás lenne, akkor kezdhetjük akár az „elnémított iskolákkal”, és konkrétan a 2025-ös PISA-felmérés most közzétett eredményeinek elemzésével is. Higgadtan feltérképezve, milyen pusztítást végeztek Batu kánék Szlovéniától Dániáig, Máltától Finnországig, és hol sikerült jobban az ellenállás; továbbá segíti-e a helyzetet az, ha kiröhögjük a könyvolvasó nagypapát, aki szorgalmazza az idősektől való, családon belüli offline tanulást, helyette pedig újabb és újabb lájkolgatási és szelfizési lehetőségekkel kínáljuk meg a fiatalt.
