Giorgia Meloni megdöntötte Silvio Berlusconi rekordját
Giorgia Meloni kormánya szeptember 4-én 1413. napját töltötte hivatalban, ezzel megdöntötte a második Berlusconi-kormány 1412 napos rekordját, és az Olasz Köztársaság történetének leghosszabb ideig megszakítás nélkül hivatalban lévő kabinetjévé vált. A rekord azonban kézenfekvővé teszi a kérdést: ha Giorgia Meloni már kormányzati időtartamban megelőzte Silvio Berlusconit, politikai értelemben is az örökébe lépett?
Berlusconi megalkotta a jobboldali koalíciót
Daniele Albertazzi, a Surrey Egyetem politológus professzora szerint a rekord önmagában még nem teszi Melonit Berlusconi történelmi utódjává. Berlusconi az 1990-es években felismerte, hogy az olasz jobboldalon jelentős választói tömeg maradt egységes politikai képviselet nélkül, és létrehozta azt a koalíciós konstrukciót, amelyben a posztfasiszta jobboldal és az északi Lega választási szövetségbe kerülhetett. Albertazzi szerint ennek a struktúrának a lényege ma is felismerhető: a vezetők változnak, a pártok mérete és neve változik, de a politikai kultúrák és a választói táborok megmaradtak.
Meloni kész struktúrát örökölt
Roberto D’Alimonte, a római LUISS oktatója szerint az átalakulást az 1993-as Mattarella-törvény is lehetővé tette, amely a korábbi arányos rendszert vegyes rendszerrel váltotta fel. Berlusconi ügyessége abban állt, hogy felismerte, hogyan fog működni az új rendszer, és politikailag ki is használta. Albertazzi szerint Meloni ezzel szemben kész struktúrát örökölt: nagyon ügyesen helyezte el a saját pártját ebben a rendszerben, de a koalíciót készen kapta.
Hű maradt Berlusconi alaplogikájához
D’Alimonte szerint a bizonyíték arra, hogy Meloni nem szakított a Berlusconi-korszakkal, maga a választási rendszer körüli vita. Meloni továbbra is olyan rendszert szeretne, amelyben a választások világos győztest és kormányzóképes parlamenti többséget hoznak létre. Az olasz szenátus szeptember 15-én elfogadta az új választási törvényt, amely vegyes rendszert vezetne be: alapvetően arányos lenne, ugyanakkor többségi bónuszt adna annak a koalíciónak, amely a legtöbb szavazatot szerzi, feltéve, hogy átlépi a 42 százalékos küszöböt.
Meloni erősebben uralja a saját táborát
D’Alimonte szerint Meloni eddig stabilabban uralta saját koalícióját, mint Berlusconi a magáét. Berlusconinak rendszeresen konfliktusai voltak szövetségeseivel, különösen Gianfranco Finivel. Meloni pozícióját ezzel szemben sem Matteo Salvini, sem Antonio Tajani nem tudta komolyan megkérdőjelezni. D’Alimonte szerint Roberto Vannacci valóban új változó lehet, és veszélyes rivális lehet Meloni számára.
Vannacci felemelkedése új tényező
Roberto Vannacci 2026 februárjában szakított a Legával, és létrehozta a Futuro Nazionalét. A YouTrend szeptember eleji felmérése 7,9 százalékra mérte pártját, amivel megelőzte a 7,1 százalékon álló Forza Italiát; ugyanebben a kutatásban a Lega 4,4 százalékon állt. A felmérés 800 fős mintán készült, ±3,5 százalékpontos hibahatárral. Egy szeptember 15-i YouTrend-szimuláció szerint a jobbközép Vannacci pártjával együtt átlépné a 42 százalékos küszöböt, nélküle viszont nem.
Vannacci kihívása
Albertazzi szerint Vannacci nem Meloni koalícióján belül akarja mérsékelni a jobboldalt, hanem kívülről próbálja azt állítani, hogy a kormányzó jobboldal már nem elég jobboldali. A Reuters és az ANSA is szélsőjobboldali pártként ír a Futuro Nazionaléról; a párt a bevándorlás erős korlátozását és a remigrációt is támogatja. Albertazzi szerint Meloni érdeke az lenne, hogy a jelenlegi koalíciót Vannacci nélkül tartsa egyben, de ha olyan helyzet alakul ki, hogy Vannacci nélkül a jobboldal nem tud többséget szerezni, eljöhet az a pillanat, amikor Meloninak engednie kell.
Két különböző politikus
Albertazzi szerint a két miniszterelnök személyes és politikai szocializációjukban óriási a különbség. Berlusconi már milliárdos üzletemberként, médiabirodalom tulajdonosaként lépett be a politikába, míg Meloni fiatal kora óta pártpolitikával foglalkozik. A Fratelli d’Italia erősen vezetőközpontú párt, de Albertazzi megkülönbözteti a Berlusconi-féle Forza Italiától: a Fratelli d’Italia Meloni nélkül is tovább létezne, míg a Forza Italia Berlusconi politikai emanációja volt.
Hasonló kormányzási logika
Albertazzi szerint a paradoxon az, hogy Meloni és Berlusconi személyesen nagyon különböznek, a kormányzásuk viszont több területen hasonló logikát követett. Meloni ellenzéki időszakának radikális retorikája alapján sokan mélyebb politikai változásokra számítottak, kormányon azonban pragmatikusabbá vált. Albertazzi két területet emelt ki, ahol Meloni jobbra ment annál, amit Berlusconitól várni lehetett: a migrációs politikában az albániai megállapodást, valamint bizonyos LMBTQ-jogokat érintő intézkedéseket. Gazdaság- és külpolitikai értelemben viszont jóval több folytonosságot lát, beleértve az Egyesült Államokhoz és a NATO-hoz fűződő kapcsolat fontosságát is.
