Csernobil miatt menekült, kíméletlen kijevi laborban lett aranylabdás
Ötvenéves lett Andrij Sevcsenko, az ukrán labdarúgás történetének egyik legkiválóbb játékosa. Az 1976. szeptember 29-én Dvirkivscsinában született csatár hároméves korában költözött családjával Kijev közelébe, Obolonba, mert édesapja katona volt. Gyerekként a labdarúgás mellett ökölvívásban is jeleskedett.
Kilencévesen nem vették fel a kijevi sportspecialista iskolába, mert cselezési képességeit nem tartották megfelelőnek. Egy iskolai tornán azonban felfigyelt rá Olekszandr Spakov, a Dinamo Kijev ifjúsági csapatának edzője, aki meggyőzte, hogy csatlakozzon a klubhoz.
Atomkatasztrófa és radioaktív labda
1986. április 26-án felrobbant a csernobili atomerőmű negyedik reaktorblokkja. Májusban a Dinamo teljes korosztályos csapatát kitelepítették az Azovi-tenger partjára. A 90 napos evakuáció után édesapja azt akarta, hogy fia hagyja abba a futballt, és készüljön a katonai életre; végül csak Spakov győzködésének köszönhetően maradt a sportágban.
Még az evakuálás előtt a fiú egy tetőre rúgott labdát vitt haza, amelyről édesapja Geiger–Müller-számlálóval állapította meg, hogy erősen sugárzik. A labdát végül konténerbe zárva ásták el.
Lobanovszkij kíméletlen laboratóriuma
Tizenöt évesen már a Dinamo második csapatában debütált, 1994 novemberében pedig az első csapatban is bemutatkozott. Valerij Lobanovszkij 1997-es visszatérése hozta a fordulatot: a mérnökként végzett tréner tudományos alapokra helyezte a labdarúgást, Anatolij Zelencov professzorral együtt a biomechanikát a nyugati klubok számára is elképzelhetetlen szintre emelte. A játékosok szektorokra bontva tanulták meg a futási mintákat, a rögtönzést halálos bűnnek tartották, a fizikai kimerültség határán edzettek, a nem teljesítőket büntetőkörökkel sújtották.
Rekordösszeg és Aranylabda
Az 1997–1998-as BL-idényben a Dinamo a Barcelonát otthon 3–0-ra, idegenben 4–0-ra verte, Sevcsenko a Camp Nouban a szünetben már mesterhármasnál járt. Egy évvel később a Real Madridot búcsúztatta 3–1-es összesítéssel, mindegyik gólt ő szerezte. Két egymást követő szezonban 33 gólt ért el, majd klubrekordot jelentő 25 millió dollárért a Milanhoz igazolt.
A Serie A-ban 24 góllal gólkirály lett, 2003-ban BL-t nyert a Milannal, a döntő tizenegyespárbajában ő lőtte a mindent eldöntő találatot. 2004-ben megkapta az Aranylabdát, amelyet Lobanovszkij sírjához vitt el. A 2005-ös isztambuli BL-döntőben a Milan 3–0-s előnyről veszített a Liverpool ellen, Sevcsenko tizenegyesét Jerzy Dudek kivédte. 2006 nyarán 322 meccsen szerzett 175 gól és 46 gólpassz után távozott Milánóból.
Válogatott és edzői pálya
A Chelsea-hez 43,875 millió euróért szerződött, de londoni karrierje nem sikerült. A 2006-os vb-n Ukrajna a negyeddöntőig jutott. 2009-ben hazatért a Dinamo Kijevhez, majd a 2012-es, részben hazai rendezésű Európa-bajnokság után visszavonult. Edzőként 2016-tól szövetségi kapitány volt, a 2021-re halasztott Eb-n a negyeddöntőig vezette a csapatot. 2024 januárja óta az Ukrán Labdarúgó-szövetség elnöke.
