Választási csalás a demokrácia érdekében: Tiszabura esete
2025. november 30-án harmadszor tartanak választást Tiszaburán, miután az előző két időközi szavazást csalásra hivatkozva semmisítették meg. A 3300 fős településen 81%-os részvételi arány mellett zajlott a választás, ám ironikus módon senki sem tanúsította, hogy a voksolás tisztességes lett volna. A helyi politikai gépezet az utóbbi években a tisztességes demokrácia védelmének álcája alatt kiforrott, eszközölt ügyeskedéssé alakult át, ahol a szavazatok megvásárlása már a mindennapok része. A beszámolók szerint reggel 20 ezer, este pedig akár 70 ezer forintért is vásárolható egy szavazat, tehát van „családi csomag” is, ahol több generáció szavazataivá lehet lett túlteljesíteni a törvényes kereteket.
1910 óta nemcsak Tiszabura „demokráciája” működik így; a választási csalás mára mint jelenség elérte a parlamenti szintet is. A helyi hatalmi körök, köztük Fekete Zsigmond és Vavrik Géza, formálisan és informálisan bábként irányítják a szavazóköröket. A helyi politikai erőviszonyokban rejlő manipulációs lehetőségek csak fokozódnak, különösen, hogy a falu ügyeskedési hagyományai nem újkeletűek.
Az időközi választásokat megelőző első szavazáson Vavrik Géza nyert, ám a Kúria csalásokra hivatkozva érvénytelenítette az eredményt. A második körben Fekete Zsigmond győzött, de őt is elmarasztalta a bíróság, amiért szavazatvásárlási kísérletek zajlottak a körzetben. Videófelvételek és tanúvallomások kerültek elő, melyeken emberek bankjegyeket hagytak a szavazóurnákban, összesen 11 ezer forintot. A november 30-i újabb választásra a résztvevők már a veszekedés elkerülhetetlenül, meghatározott helyszíneként számítanak.
A szavazatok ereje
Tiszabura politikai életének forgatókönyve nem fikció: a község híres lett a különféle csalási praktikákról, amelyeket a választások során alkalmaznak. Az informátorok elmondása szerint egyes szavazásra jogosult civilek többször is elmondták, hogy hajlandóak a szavazatukat pénzért eladni. A faluban korábban jellemzően rendezvényeket tartottak, kampány órákon keresztül zajlott, ám mára a választási költségek megkurtítása érdekében a figyelem ingerküszöbét elégítik ki, míg a szavazatvásárlás már magát a közéleti etikai vonalat is átlépte.
Az elosztott előnyök átcsoportosíthatók, hiszen a polgármesteri pozíciók a közmunkaprogramok irányítását is jelenthetik. Például, ha Fekete Zsigmond polgármester lesz, híres boltjának látogatottsága akár megduplázódhat, ha híre megy, hogy odáig juthatsz, ahonnan még több közmunkaprogrammal lehet részesülni. A józanság csökkenésével és a manipulációs technikák fejlődésével a lokális hatalmi játszmák már nem csupán a településen belüli, hanem a regionális politikai határokon is átnyúlnak.
Vavrik Géza, aki nem tagadja a technikai jelöltek alkalmazását, azt vallja, hogy a választások tisztaságának megőrzése fontos, és a szavazatok megvásárlása tagadható. Szerinte a korábban tartott választások során csak alibi delegáltak alakítása volt a célja, ami legalábbis annyira érthető, hogy más alternatívák nincsenek a levegőben, mint a valós verseny.
A demokrácia célja, hogy a lakosok érdekeiknek megfelelően szavazzanak, ám a tiszaburai példa bemutatja, hogy a helyi politikai színtér bonyolultabb, mint azt a törvényhozás kötött keretei engednék. A valóság sokszor a filmek drámai forgatókönyveit is felülírja, és ennek fényében nem csoda, hogy a közéletért aggódó helyi lakosok politikai elkötelezettsége olyan mélységekbe nyúlik, ahol a demokrácia önmagát is elárulja.
