„Több Orbán Viktort nem akarunk” – tizenöt éves próbaidővel védekezne az EU az új tagállamok ellen
Tizenöt év próbaidő, alacsonyabb szankciós küszöb és kevesebb vétójog: így készülne fel az Európai Unió a következő bővítésre. Marta Kos bővítési biztos szerint a cél, hogy a jövőbeli tagállamok között ne legyen újabb Orbán Viktor, az időzítés pedig nem véletlen, hiszen Ukrajna, Moldova és a nyugat-balkáni országok csatlakozása ismét napirenden van.
Az Európai Bizottság nem akarja, hogy a következő bővítési hullámmal újabb Orbán Viktor kerüljön az unió vezetői közé. Marta Kos, az Európai Bizottság bővítésért felelős tagjának kedden bemutatott javaslata szerint minden új tagállamnak tizenöt éves próbaidőt kellene kiállnia, amely alatt elveszíthetné szavazati jogát vagy uniós forrásait, ha megsérti a demokratikus alapértékeket vagy a tagállamok közötti lojális együttműködés elvét.
Több Orbán Viktort nem akarunk – hangsúlyozta a biztos egy brit lapnak adott interjúban. A biztos szerint a jelenlegi eszközök nem elegendők. „A 7. cikknél gyorsabb mechanizmusokra van szükségünk arra az esetre, ha az újonnan érkezők szembemennének a jogállamisággal, a demokráciával vagy az értékeinkkel” – fogalmazott.
Az uniós szerződés 7. cikke ugyan lehetővé teszi egy tagállam szavazati jogának felfüggesztését a közös értékek súlyos és tartós megsértése esetén, ezt a „nukleáris opciót” azonban még soha nem alkalmazták. Lengyelország és Magyarország korábbi kormányai ugyanis vétójukkal kölcsönösen megvédték egymást, így a hosszú viták ellenére sem született döntés.
Az új javaslat alacsonyabbra tenné a szankciók küszöbét: „Ez nagy újítás, és fontos üzenet a bővítéssel szemben szkeptikusabb országok polgárainak: nagyon erős keretrendszerünk lesz akkor is, ha a bővítés után valami félresiklik” – mondta egy uniós tisztviselő. A biztosíték ugyanakkor nem lenne végleges, Kos szerint „korlátlan ideig tartana, első- és másodrendű tagjaink lennének”. A tervet a tagállamoknak is el kell fogadniuk.
A szigorítás időzítése nem véletlen: a bővítés ismét napirendre került, az éllovasok Montenegró, Albánia, Moldova és Ukrajna. A sokáig elakadt folyamatot a 2022 februárjában kirobbant orosz-ukrán háború lendítette fel. Ukrajna és Moldova napokkal a támadás után beadta csatlakozási kérelmét, ami a 17,4 millió lakosú Nyugat-Balkánon is felgyorsította a közeledést: abban a térségben, ahol Oroszország és Kína is befolyásért verseng.
Új tag felvételéhez azonban mind a 27 tagállam egyetértése kell, a szkepszis pedig főként a francia és a cseh választók körében erős. Kos mégis bízik a sikerben, úgy fogalmazott, „a tagállamok is értik, mi forog kockán”. Oroszországot és Kínát „külső bomlasztó erőknek” nevezte, „amelyek a tagjelöltjeinkre pályáznak”. Szerinte a bővítés az unió stratégiai érdeke: Ha nem vagyunk képesek integrálni a szomszédságunkat, jön valaki más, és ellenünk fordítja őket.
Hozzátette, hogy Oroszország „milliókat fektetett be” abba, hogy eltérítse az országokat az európai úttól, amint azt a moldovai és az örményországi választások is mutatták, Kína pedig befektetőként, gazdasági erejével próbál befolyást szerezni.
A gyakorlati lépések is közelednek: Brüsszel jövő héten két újabb tárgyalási klasztert nyitna meg Ukrajnával és Moldovával, a belső piac, illetve a versenyképesség területén. Arra a kérdésre, hogy háborúban álló vagy befagyott konfliktussal terhelt ország csatlakozhat-e, Kos azt mondta, „még túl korai lenne ezen találgatni”. Azt viszont megerősítette, hogy az ukrán gabonatermelők nem kapnak uniós támogatást, amíg az uniós piacra jutásuk korlátozott. A tisztviselők szerint az „Európa éléskamrájaként” ismert ország egészen más nagyságrendben termel, mint a mostani tagállamok.
Az uniós vezetők jövő heti csúcstalálkozóján kényes kérdésekről kell dönteni. Ahhoz, hogy egy akár 35 tagú unió működőképes maradjon, a kormányoknak bizonyos területeken – például az adózásban és a szankciós politikában – le kellene mondaniuk vétójogukról. Emellett azt is el kellene fogadniuk, hogy nem minden tagállamnak lesz mindig saját biztosa Brüsszelben. Ez utóbbi korábban is heves ellenállást váltott ki: az ír választók 2008-ban részben ezért utasították el a Lisszaboni Szerződést, amelyet csak egy évvel később hagytak jóvá, miután az uniós vezetők megígérték, hogy minden tagállam megtartja saját biztosát.
