Meg akarták ölni a szomszéd nőt, mert neki nagyobb és szebb lakása van
Fehér Gáspár Fillenbaum néni hosszú árnyéka című első regénye egyszerre abszurd és zavarba ejtően ismerős helyzetből indul: mit tenne az ember, ha rájönne, hogy a szomszéd idős asszonyé a környék egyik legjobb lakása, neki pedig esélye sincs saját otthonhoz jutni? A szereplők erre olyan választ adnak, amit jobb lenne, ha senki nem venne komolyan – a szerző pedig éppen abból csinál humort, ahogy a lehetetlen gondolat lassanként elfogadhatóvá válik.
Dániel ötvenes taxisofőr és megszállott feltaláló, aki makacsul hisz abban, hogy nagy találmánya egyszer majd beüt. Csaba és Lili fiatal pár, akikben a lakásvásárlás reménytelensége lassan egészen sötét gondolatokat szül. Laci és Brigi a maguk módján szintén másik életet szeretnének: a zene, az alkotás, a siker és az önmegvalósítás lehetőségét egy óvodásoknak szóló gyerekzenekarban látják.
A szereplők mind ugyanazzal a problémával küzdenek: az életük kevesebb lett annál, mint amilyennek korábban képzelték. Nem gonosztevők a szó hagyományos értelmében, csak hétköznapi emberek, akik szeretnének többre jutni, és közben egyre kétségbeesettebb magyarázatokat gyártanak arra, miért van joguk ahhoz, amit meg akarnak valósítani. A hazugság ezért nem egyszerű cselekményszervező elem, hanem a regény egyik legfontosabb témája: a szereplők nemcsak egymást csapják be, hanem mindenekelőtt saját magukat.
Ez adja a könyv humorának különös természetét is: nem könnyed szórakozásról van szó, hanem fekete, groteszk, időnként kifejezetten morbid humorról. A tragikomikus helyzetek mélyén komoly kérdés húzódik: mi történik, ha az ember hosszú idő után kénytelen szembesülni azzal, hogy nem azt az életet éli, amit fiatalon elképzelt magának?
A regény bizonyos szempontból generációs regény a mai harmincasokról: természetesen jelenik meg benne a lakhatási válság, a bizonytalan egzisztencia, a pályán való megrekedés, és az érzés, hogy mások mintha könnyebben jutnának egyről a kettőre.
Fehér Gáspár nem teljesen kezdőként érkezett az irodalomba: több mint egy évtizede dolgozik forgatókönyvíróként, nevéhez olyan filmek és sorozatok kapcsolódnak, mint a Nagykarácsony, a Mellékhatás vagy az Apatigris, emellett színpadi műveket és rádiós, illetve stand-upos szövegeket is írt. Édesapja a nemrégiben elhunyt Fehér Béla, a kortárs magyar próza jelentős alakja, édesanyja Hanthy Kinga újságíró, testvére, Fehér Boldizsár szintén író, aki első regényével, a Vak majommal Margó-díjat nyert. A címben szereplő „Fillenbaum” név Fehér Béla regényeiben is visszaköszön: ezt Gáspár az édesapjától, annak engedélyével kölcsönözte.
A könyv egyszerre olvasható krimiként, fekete komédiaként és generációs közérzetregényként. Egyik legfontosabb kérdése, hogy lehet-e nevetni olyan dolgokon, amelyek valójában egyáltalán nem viccesek – a szerző szerint egyértelműen igen, sőt, itt a humor nem elfedi a tragikumot, hanem láthatóvá teszi. A kérdés az, mennyit vagyunk hajlandók feladni az erkölcseinkből azért, hogy végre olyan életünk legyen, amilyet elképzeltünk magunknak.
A lakás, amelyért a szereplők harcolnak, valójában sokkal több egyszerű ingatlannál: a biztonságot, a felnőttség bizonyítékát, az önállóságot és egy jobb élet ígéretét jelenti. A találmány, a zene vagy a szakmai előrelépés sem pusztán karriercél: annak bizonyítéka lenne, hogy az embernek sikerült valami fontosat megvalósítania. Aki nem tud szembenézni a kudarccal, az elkezd történeteket gyártani magának, amelyek először ártalmatlan önigazolások, később hazugságokká, végül olyan döntésekké válnak, amelyekből már nagyon nehéz visszafordulni.
Fehér Gáspár nem moralizál, nem tör pálcát a szereplők fölött, csak hagyja őket beszélni, ügyeskedni, hazudni, tervezni és hibázni. A különböző szereplők történetei fokozatosan közelednek egymáshoz, míg végül egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy egyikük sem tudja következmények nélkül élni a saját kis hazugságait – az olvasó pedig azon kapja magát, hogy egy olyan embernek drukkol, akinek a terveit a való életben aligha helyeselné. Egy határozott hangú, szórakoztató és meglepően keserű első regényt olvashatunk.
