Szintet lépett a vízvita: évtizedek óta nem látott tabu tört a felszínre
2026. augusztus 4-én a vízvita új szintre lépett, miután György László, a Harmonikus Növekedésért Alapítvány vezetője, és egyetemi docens, a Duna tartósan alacsony vízszintje miatt felmerült kérdéseket boncolgatott. A vita középpontjában az állt, hogy milyen lehetséges beavatkozások segíthetik megőrizni a Duna ökológiai állapotát, miközben energiaellátási szempontokat is figyelembe kell venni.
A közgazdász javaslata a vízlépcsők és más vízgazdálkodási megoldások fontosságára hívta fel a figyelmet, amely gyors reakciót váltott ki a közvéleményből. György László egyértelművé tette, hogy nem egy készen álló vízlépcső azonnali megépítéséről beszélt, hanem a lehetséges megoldások összehasonlító vizsgálatának sürgetéséről. Véleménye szerint a valódi kérdés abban rejlik, hogy a különböző mérnöki és természetalapú megoldások kombinációja milyen hatással lehet a Duna vízállására és az energiaellátásra.
A megoldások között szerepelhet egy vízszintszabályozó berendezés, amely a vízmélységet és vízszintet stabilizálhatja, különösen alacsony vízállás esetén. György László hangsúlyozta, hogy a vízlépcsők nem teremtik meg az új vízforrást, hanem a vízszint emelkedésével és stabilizálásával segíthetnek a hűtővíz problémáiban, amelyek a paksi atomerőmű működését befolyásolják. Emlékeztetett, hogy az erőmű blokkjait az alacsony vízállás miatt már le kellett állítani, ami energiapazarláshoz vezetett.
A docens rávilágított arra is, hogy a vízgazdálkodás kérdésköre komplex, mivel a medersüllyedés és a vízpótlás nem egyetlen tényező következménye. A Duna medersüllyedése, a felvízi vízlépcsők hordalék-visszatartása, valamint a hagyományos vízgazdálkodási megoldások összjátéka határozza meg a folyó vízellátását. A válaszok kulcsa abban rejlik, hogy a jövőbeli beavatkozások során milyen figyelemmel kísérjük a környezetvédelmi szempontokat.
György László véleménye szerint minden lehetőséget azonos mércével kell mérni, a környezeti hatások, költségek és egyéb kockázatok figyelembevételével. A paksi atomerőmű vízkivételi problémáin kívül kulcsszerepet játszik az ország vízbiztonsága is. A közgazdász arra sürgetett, hogy nyilvános és független vizsgálatokat végezzenek, amelyek az összes szóba jöhető megoldást összehasonlítják. Ez magában foglalja a meglévő rendszer fenntartását, a vízkivételi változtatásokat, hűtőtornyok alkalmazását, valamint a mellékágak és árterek helyreállítását.
Összességében a vita célja nem az, hogy ellentétbe állítsuk a mérnöki és természetalapú megoldásokat, hanem hogy a lehető legjobb megoldást találjuk meg a Duna ökológiai védelme és a magyar energiaellátás fenntartása érdekében. György László végső soron a szakmai diskurzus elengedhetetlen fontosságára figyelmeztetett, amely adatok, modellek és összehasonlítható alternatívák alapján kell, hogy zajljon, messze a politikai nyomásoktól.
