Kiállítás nyílt a brit királyi család „bajkeverő” hercegnőjéről Londonban
Sophia Duleep Singh hercegnő és családja nőtagjainak életéről nyílt kiállítás, amely november 8-ig látogatható a londoni Kensington-palotában. A Szikh Birodalom utolsó maharadzsájának lánya, Viktória királynő keresztlánya a nők szavazati jogáért való kiállásával még Winston Churchillnek is fejfájást okozott.
Hat nő élete előtt tiszteleg a tárlat
A Pandzsáb utolsó hercegnői című kiállítás március 26-án nyílt. A három Singh nővér – Sophia, Catherine és Bamba hercegnők – mellett édesanyjuk, Bamba Müller maharáni, apai nagyanyjuk, Jind Kaur régens-maharáni, valamint Viktória brit királynő alakja elevenedik meg a tárgyakon keresztül.
A család viszontagságos története
A történet jóval Sophia hercegnő születése előtt kezdődött, amikor apja ötévesen trónra került a Szikh Birodalomban. Helyette anyja, Jind Kaur kormányzott, ám az állam elvesztette az angol–szikh háborúkat a Brit Kelet-indiai Társasággal szemben. Jind Kaurt bebörtönözték, és csak 13 év múlva találkozhatott újra a fiával.
A trónfosztott maharadzsát egy brit család gondjaira bízták, majd Nagy-Britanniába költözött, ahol Viktória királynő és Albert herceg pótszülői minőségben fogadták be. Mivel indiai vagyonát államosították, a brit India Hivatal nyugdíjazta azzal a feltétellel, hogy nem politizálhat.
A maharadzsa áttért az anglikán hitre, amit később mélyen megbánt, és visszatért a szikh vallásra. Kiábrándult a britekből, támogatta az indiai függetlenségi mozgalmat, és Szentpéterváron megpróbálta rávenni III. Sándor cárt India északi részének lerohanására, ami nem sikerült.
Indiai pompa Suffolkban
A maharadzsa Bamba Müllerrel kötött házasságából hét gyermek született. A család fényűző életmódot folytatott, de anyagi gondokkal küszködött a maharadzsa szerencsejáték-függősége miatt. Az India Hivatal végül a kastély eladására kötelezte őket.
A maharadzsa Indiába indult visszakövetelni vagyonát, de Jemenben letartóztatták, a család pedig szétesett. Párizsban telepedett le a szobalányukból lett szeretőjével. A maharáni és gyermekei nincstelenek lettek, az India Hivatal azonban szállást és megélhetést biztosított nekik.
Sophia hercegnő tífuszt kapott, Bamba Müller a betegágy mellett fertőződött meg és hunyt el. Öt éven belül a család egyik fia és a maharadzsa is meghalt.
1898-ban Viktória királynő Sophiának adományozta a londoni Hampton Court-palota birtokán lévő Faraday-házat. A nővérek az apjuk nyugdíjából befolyt örökséggel is gazdálkodhattak, ami biztosította az arisztokrata életszínvonalat. Sophia imádta a divatot, bajnok kutyákat tenyésztett, fotózott, kerékpározott és partikra járt.
A királynál kiverte a biztosítékot az utcai újságárusítás
A brit kormány csökkentette a félénk, hallgatag Sophia hercegnő megfigyelését, ami téves ítéletnek bizonyult. Nővérével, Bambával titkos utazást tett Indiába 1903-ban és 1907-ben, hogy találkozzon rokonaival. Ez fordulópontot jelentett: szembesült az indiai szegénységgel és azzal, mit veszített a családja.
Hazatérve csatlakozott a Női Társadalmi és Politikai Unióhoz, 1909-ben a nők szavazati jogáért harcoló mozgalom vezető alakja lett, és szüfrazsettcsoportokat finanszírozott. Adókat sem volt hajlandó fizetni, amivel Winston Churchillt és V. György királyt is felbosszantotta.
Megtagadta az 1911-es népszámláláson való részvételt, azzal érvelve, hogy ha a nők nem szavazhatnak, nem is számítanak. Adóhátraléka miatt végrehajtás indult ellene, gyémánt ékszereit lefoglalták és árverésen eladták – a mozgalom támogatói azonban visszavásárolták és visszaadták azokat.
Egyszer megpróbálta magát a miniszterelnök autója elé vetni egy transzparenssel, de sosem tartóztatták le, mert a kormány nem akart mártírt csinálni belőle, Churchill pedig tartott attól, hogy a monarchiára is visszaütne.
Az indiai női egyenjogúság előmozdítója
Sophia hercegnő egész életében támogatta az indiaiakat, különösen a nőket. Szoros kapcsolatot alakított ki a londoni szikh közösséggel. Az I. világháború alatt önkéntes nővérként dolgozott a Brit Vöröskeresztnél, sebesült indiai katonákat ápolt. Az 1924-es indiai látogatásuk lendületet adott az indiai női egyenjogúsági mozgalomnak.
A II. világháború alatt nővérének, Catherine-nek segített zsidó menekülteknek szállást és munkát találni. Catherine hercegnő a dél-ázsiai leszbikus közösség ikonja, mivel nyílt titok volt, hogy élettársi kapcsolatban élt egykori nevelőnőjével. A maharadzsa minden gyermeke törvényes utód nélkül halt meg, ezzel véget vetve a szikh császári család vérvonalának.
